Mit tegyek, hogy anyu megbocsásson? Van még egyáltalán esély, hogy megbocsásson?
15 éves voltam mikor a szüleim elváltak, mert apának barátnője lett. Apáé a házunk, így anyunak albérletbe kellett költözni. Én nem akartam elköltözni, nem akartam egy kis lakásban nyomorogni. Igen, bevallom szerettem a nagy házban élni, szerettem, hogy van medencénk, szerettem, hogy apa bármit megvesz nekem, és akkor még apa barátnőjét is mondhatni kedveltem. 23 éves volt, olyan volt, mintha a nővérem lenne, csomószor eljártunk együtt, elvitt vásárolni, még a barátnőinek is bemutatott. Anya viszont rettenetesen megharagudott rám, konkrétan alig állt szóba velem, de ha igen, akkor is csak azért, hogy elmondja mekkorát csalódott, hogy így elárultam. Ha mesélni akartam neki valamit, arra is az volt a válasz, hogy meséljem "annak a k__vának". Egy idő után már nem is mentem hozzá. De közben apa barátnője nagyon megváltozott, észrevettem, hogy elkezdett engem fúrni apánál, uszította ellenem. Pl mikor meglett a jogsim, lebeszélte apát róla, hogy kocsit vegyen nekem, mert pesten úgyse kell... Többször megvádolt, hogy én ellopom az ő ruháit, sminkjét, meg kutatok a cucca között, apa meg mindig neki adott igazat. Mikor egyetemre mentem, akkor is majdnem meggyőzte apát, hogy menjek koliba. Aztán szerencsére a legjobb barátnőmmel meg az ő anyukájával végül meggyőztük, hogy egy, úgyse vennének fel koliba, kettő sokkal nyugisabb egy lakás. Ezután apa barátnője teljesen megőrült, elkezdte terjeszteni rólam, hogy idegbeteg vagyok, nyugtatókat szedek, meg drogozok, azt is tovább mondta, hogy lopok tőle, pedig soha egy tollat nem vettem el. Apa előtt persze nagyon megjátssza magát.Tisztára kikészített idegileg, azóta max havi 1x megyek haza, de iszonyat gyomorgörcsöm van minden alkalommal.
Közben anyunak is lett új pasija. A pasinak van egy kislánya, folyton együtt fényképezkednek, anyának is van kint faceen egy csomó kép a kislánnyal. Rólam egy sincs... Faceen tudtam meg azt is hogy összeházasodtak a pasival. Fel sem hívott, még egy üzit sem írt, nem hogy meghívott volna. Az esküvői képeken a pasija kislányával pózol, meg együtt mosolyognak. Sírógörcsöt kaptam mikor megláttam. Írtam persze, hogy gratulálok, de nem válaszolt. Hívni is próbáltam sokszor, de nem veszi fel, vagy kinyom.
Tegnap meg apa barátnője jelentette be facebookon, hogy terhes. Hívtam is rögtön apát, hogy hogy hogy nekem nem szólt erről. Erre közölte, hogy óó Kata (apa barátnője) nem akart kivételezni, így mindenki egyszerre tudta meg, meg majd úgyis mondták volna, ha haza megyek...
Már lassan tényleg idegbeteg leszek, tegnap egész este sírtam. Írtam üzit megint anyának, de meg se nézte. Nagyon egyedül vagyok és nagyon hiányzik anya. Régen annyira jóban voltunk, úgy szeretném, ha kibékülnénk, de teljesen elutasít. Tényleg bármit megtennék, hogy megbocsásson, de így hogy? Van még valami esély? Mit kellene tennem?
Kedves #119-es!
Ugyan nem a #89-es válaszoló vagyok, de értem, hogy miért írta azt, amit. Annyi savazást kapott a Kérdező (a 99+ válasznak bőven több, mint 2/3-át), illetve annyian illették a témába nem idevágó jelzőkkel, hogy “tipikus újgazdag liba”, “ugyanolyan pénzéhes krva, mint az új feleség”, stb... hogy szerintem jogosan gondolja, hogy előjött a tipikus magyar mentalitás.
“A lovam meghalt, szóval a szomszéd tehene is dögöljön meg. Ha kulák, akkor meg sokszorosan is.”
Biztos vagyok benne, hogy fele ilyen trágár, ócsároló stílusú kommentet nem kapott volna, ha nem ír a körülményeiről/szerényebb az alap anyagi környezete.
Szerintem még biztatnák is, ha olyanokat írt volna, hogy “hiányzott volna a mikrosütő”, vagy “hiányzott volna a kilátás a panel tizedikjéről a megye rónáira” - a medence helyett például.
Ahogy előjön néhány ilyen kifejezés, egyszerűen vérszemet kapnak egyesek és habzó szájjal írkálnak le mindent (is), ami nem tűr nyomdafestéket.
Biztos vagyok benne, hogy felüknek az anyagi körülmények szúrják a szemét.
szerintem is - túl az anyagi veszteségen - az anyának az fáj a legjobban, hogy a lánya barátnősködik az új csajjal.
a lánynak az apja és az anyja között nem kellett volna választania. neki az anya és az új nő között kellett volna választani. és ő az új nőt választotta.
Savlekötő, kicsit durván, de röviden és tömören leírta a lényeget, azt amit mi már 13 oldalon át beszélgetünk.
Az anyuka tudja, hogy megbukott a lányával, mint anya, tudja, hogy egy erkölcstelen nőt nevelt belőle, akinél szó szerint lehet értelmezni azt a mondást, hogy eladja az anyját egy lyukas zokniért.
Az anyja tudja nagyon jól, hogy csak azért akár békülni vele, mert nincs ló, ő pedig nem akar szamár lenni.
Ez az anyukának is fáj, hiszen mégiscsak a gyereke, de a becsülete többet ér, mint egy olyan gyerek, aki lecserélte őt pénzre és egy nővérre.
Kérdező, ha szereted anyukádat, hagyd mostmár békén, had legyen boldog az új férjével, és azzal a kislánnyal, aki esetleg nem fogja 15 évesen a pénzt választani helyette. Ha szeretünk valakit, elengedjük...
És már megint kezdődik! Nem hiszem el!
“A gazdag kölykök ilyenek, látjuk.”
“A pénz a luxi a minden.”
“Lehet, hogy a másik kislánynak vannak érzelmei...”
Pont az ilyen primitív kommentekről beszéltem! Még a “medencén” és “villán” fennakadt szájhabzás is stimmel!
Pont erről beszéltem, hogy nem 2 embertípus létezik: a pszichopata, elkényeztetett, újgazdag gyerek/a világ jóságának számító panelben felnevelt csemete.
Ilyen nincsen. Nevelés kérdése az egész. Jobb körülmények között élő családok között is vannak kulturáltak, akik megnevelik a gyerekeiket és a panel játszóterére kikarámolt “pulyákra” is van példa bőven, akiknek csak úgy hullik a szotyi és a káromkodás a szájából.
Ha mindenképpen le akarjuk verbálisan fejezni a Kérdezőt, ne ezzel az értelmi fogyatékos-elbutult kisnyugdíjas gondolattal tegyük már meg, könyörgöm!
Írom ezt úgy, hogy diákmunkából tartom fenn magam évek óta - iskola mellett.
Én pont ezért írtam, arról, hogy az anyuka tudja, hogy elcseszte, és egy pénzért megvehető, erkölcstelen lányt sikerült nevelnie.
A luxiban nevelt embereket is lehet úgy nevelni, hogy ne adja el az anyját egy medencéért. Lásd a férjemről írt hozzászólásaimat.
Csak a kérdező anyjának nem sikerült, csalódott magában is és a gyerekben is. Kapott még egy esélyt a másik kislánnyal, most megpróbálja megint. Lehet a kérdező anyja attól is fél, hogy ha bevonja az életükbe, átadja ezt az értékrendjét a kislánynak, és ismét megbukik, mint anya.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!