Szülők! Mit gondolnátok, tennétek, ha megtudnátok, hogy mióta a lányotok egyetemre ment, egy sugardaddy pénzeli?

Szomorú lennék.

Magamat hibáztatnám, hogy mit rontottam el, amikor neveltem, mert én nem "majd ha" szavakat használok, hanem példát mutatok. Inkább fiatalon nem ettem, sétáltam haza 50km-t pénz nélkül mint, hogy bárkitől is pénzt kértem volna, nem tartozok senkinek. Főleg nem a testtel fizetek.

Meglepődnék, csalódnék. Csodálkoznék, hogy ilyet tesz, se érzelmileg, se testileg nem tudom elképzelni, hogy képes legyen rá.

Nekem előbb megkellett néznem mit jelent ez a fogalom! Mélységes fájdalmat éreznék, hogy megfosztja magát a gyerekem a tiszta, őszinte érzelmektől! Nyílván magamban keresném én is a hibát, mit rontottam el,de ez nem csak nevelés kérdése, sajnos a gének sok nevelési elvet felülírnak!

Lehet, hogy most lázadsz? A gyerekkor rányomja a bélyegét egész életünkre! De felnőttként látjuk mi a helyes és mi nem, így felelősségteljes döntéseket tudunk hozni! Ezeknél a döntéseknél figyelembe veszünk olyan tényezőket is, hogy milyen hatással vannak szeretteinkre! Jó esetben! Téged valószínűleg nem érdekel mit gondolnak a szüleid, ha neked ez az életforma megfelel éld így az életed, de ne hibáztasd a szüleidet semmiért, mert ez egyedül a te döntésed!

Megszakítanám vele a kapcsolatot.

Legalább csak egy tszogatja.

Örűlnék neki, legalább saját lábára tud állni, hogy most ahhoz egy idős embert kell leápolnia meg akár lenyelni neki, hát ez van, az élet kompromisszumokkal jár.