Szerintetek megkérhetem rá a páromat hogy ne hozza a közös otthonunkba a gyerekét?

Nem hinném, hogy azért, mert téged zavar a gyerek, az apjának kényszer.

Lepasszolja, hogy bulizzon...? Ne haragudj, de téged kéthetente hétvégén zavar az a kisgyerek mikor nálatok van, pedig azon túl 0-24 kettesben vagytok. Hadd passzolja le néha az anyja.

Egyébiránt az apjának odaadni a gyereket hétvégére nem lepasszolás. A gyereknek szüksége van az apjára is, ez nem jótétemény tőle, hogy foglalkozik vele. Ő is szülője.

Akkor ment volna focimeccsre a haverokkal, amikor a gyereket megcsinálta...

Valószínű megtaláltátok egymást: zsák a foltját.

Mi is sok éve külön élünk a gyerekem apjával. Minden szombaton nála volt eddig a kisfiú: és ez az apja részéről minden volt, csak nem kényszer. Alig várták a találkozót. A gyerek imádja az apját, ő neki a minden, a férfiminta. Apja is nagyon szereti, fiús programok: horgászat, foci, bowling, steak-et esznek :) havarjaihoz mennek. Vagy csak úgy otthon.

Nyáron megállapodtunk: 6 év után "cserélünk". Innentől hétközben vele és az élettársával él, hétvégente van velem.

Ott azért apuka sokkal jobban választott új élettársat mint a te párod, úgy látom...

Nem dobáljuk Harman kozosen dontottunk igy mivel nagyon apás Mar nem pici gyerek hogy anya szoknyaja mellett kelljen lennie Pici korában én az anyja neveltem

Amúgy ha bármikor úgy döntené természetesen bármikor hazajöhet

És ahogy felettem irtak a gyereknek 2 szülője van

Szóval nem a focimeccs vagy anya vagy apa új élettársa dönt általában gyerekek sorsáról...

Egyébként az élettartamnak is van 2 gyereke akik nem velünk elnek

Ha bármelyikünknél úgy alakulna a gyerekek élete természetesen bármikor johetnek

Szülőnek lenni az ember nem szűnik meg

Kérdező, nevetséges vagy. Azt az egyet nem bírod felfogni, hogy az anya meg az apa két egyenértékű szülő, még ha el is válnak, még ha a gyerek az anyjával is él, az apjának is megvannak a jogai és a kötelezettségei is a gyerek felé. Azzal, hogy kéthetente elviszi hétvégére, nem szívességet tesz, hanem megteszi, amit különélő szülőként meg lehet tenni, azaz időt tölt a gyerekével. Bele ne pusztulj már, hogy tizenkét naponta el kell viselned egy kisgyereket... Ha neked ez ekkora gond, miért jöttél össze egy gyerekes pasival, de tényleg? Vagy miért maradtál vele, amikor rájöttél, hogy neked ez zavaró? Mert gondolom nem két hete kezdett el zavarni.

Egyébként az én gyerekeim apja pont egy ilyen hozzád hasonló libát dobott ki, amikor elkezdett hasonló hülyeségeken pampogni. Mert a csajszi nem bírta elfogadni, hogy az exemnek családja van, még ha nem is él velük együtt, és hogy amennyire tőle telik, ugyanúgy az életük része szeretne maradni. Na igen, neki mondjuk magától értetődik, hogy időt tölt a gyerekeivel, viszi őket ide-oda, sőt, még az is eszébe szokott jutni, hogy megkérdezi tőlem, hogy soron kívül nem szeretném-e, ha elvinné őket valahová, nem vagyok-e fáradt, nem szeretnék-e pihenni. Igaz, ő férjként is ilyen volt, nem véletlenül neki szültem gyerekeket. Az más kérdés, hogy a házasságunk nem működött egy idő után, de ilyen téren egy rossz szavam nem lehet rá, és külön élve is tök jól tudjuk működtetni a családot, amit létrehoztunk.