Miért van annyi egyedülálló fiatal anya manapság?

37-es, pofára esni semmiképp nem fogok. Soha nem hibáztam még az életemben, mert mindig mindent pontosan megterveztem. Kalkuláltam az összes lehetséges végkimenetellel, és eddig SOHA nem tévedtem. Amiatt lennék én buta, mert egy aknamezőn szépen, megfontoltan próbálok áthaladni, nem pedig átsprintelek rajta lesz ami lesz alapon? Ezt azért gondold még át. Ha meg egyedül maradok, akkor egyedül maradok. Arra is van rengeteg tervem, hogyan fogom elütni az időmet. Egyszerűen fogadjátok el, hogy vannak emberek akik ésszel élik le az életüket, logikusan. Aki erre azt mondja hogy buta, annak valami frusztráltsága van az életében, esetleg ő maga követett már el olyan hibákat, amit legszívesebben rákenne másokra is, hogy más is szenvedjen.

34-es, tehát az, hogy szeretném hogy a nő ugyan olyan hűséges, és hosszú távon tervező becsületes ember legyen, mint én, az már olyan hatalmas elvárás, amit nem lehet kívánni senkitől? Hát az agyam dobom el. Ez a MINIMUM! És én kizárólag erről akarok az évek alatt megbizonyosodni.

Azt, hogy 50-60 évesen is nemzőképesek lehetünk, csak PÉLDÁNAK írtam. De látom, itt összeverődött valami frusztrált feminista brancs, akik egyszerűen csak be akarnak szólni egy olyan embernek, akinek minden bűne annyi, hogy előre próbál tervezni. Eléggé keserves életetek lehet, hogy muszáj leszólnotok. Szóljátok azt le, aki lelép, aki megcsal titeket, aki kidob, aki nem segít be. Tessék, itt a válasz, miért nincs normális férfi rengeteg nőnek. Mert leszóljátok azt, aki próbálkozik felépíteni valamit logikusan. Nektek a vak érzelmek kellenek, meg szerelem, ami bizonyítottan kémiailag nem tart örökké, általában 2 év után vége van. Ami az után marad, az a szeretet, és a tisztelet. Én e kettőre szeretnék felhúzni egy családot. Ha emiatt ostobának tartotok engem, akkor nézzetek mélyen magatokba, és kérdezzétek meg miért. De ha még erre sincs eszetek, akkor éljetek úgy ahogy nektek kényelmes, és én is élek úgy ahogy nekem az. Majd meglátjuk ki nevet a végén.

44-es, ha pontosan végigolvastad amit írtam, akkor észrevehetted, hogy nem állítottam, hogy a szerelem, meg hogy valaki ilyen vagy olyan tökéletes férfi legyen, az kizárja, hogy létrejöhessen hosszú távú kapcsolat. Én annyit mondtam, hogy nagyobb a kockázata, ha olyan férfit választotok, aki pontenciálisan hajlamos lehet a kinézete és a megnyerősége miatt arra, hogy kalandorként is aratni tudjon a megcsalás világában. Ha nektek belefér ez a kockázat, akkor vágjatok csak bele. De akkor ne sírjatok, ha egyedül maradtok a gyerekkel. Ti vállaltátok, a következményeket is vállaljátok csendben. Ha nektek nem kellett a biztos pont, akkor egyetlen szó nélkül viseljétek el a kudarcot. A másik dolog... Engem azért szapul itt sok mindenki, hogy micsoda elvárásaim vannak... Hatalmas elvárásaim, egy hűséges becsületes társat szeretnék. Mialatt ti meg itt írogatjátok a kis extra igényeiteket. AKKOR MOST KI IS ITT A TELHETETLEN? Komolyan mondom, olvassátok vissza ezt a beszélgetést. Egy esettanulmány.

54-es, az hogy precízen megtervezek mindent, miért zárná ki, hogy közben legyenek érzelmek? Sőt, pont hogy túlzottan is vannak érzelmek. Pontosan azért akarok normális társat találni, hogy ne fussak vele vakvágányra. Nem felszínes kapcsolatot akarok, hanem egy hihetetlenül masszív valamit. De ezt úgyse tudjátok felfogni. Ti kialakítottatok rólam egy afféle ellenségképet, amibe már nem fér bele hogy normálisan lássátok a dolgokat. Úgy hogy nem is ismertek.

47-es, már megint milyen rigolyáról beszéltek? Ha az rigolya, hogy normális, becsületes, hűséges társat szeretnék, akkor vagy én nem vagyok ember, vagy az nem, aki ezt állítja.

57-es, örülök hogy aggódsz értem, de megnyugtatlak hogy jól elleszek. Majd küldök képeslapot Japánból ;)