Miért van annyi egyedülálló fiatal anya manapság?

Manapság trendi erős, tökös nőnek lenni, aki röhög a férfiakon, és újabb felállás szerint elvárt helyzet, amikor a férfi szívecskés köténykében sütikéket alkot vasárnap délután.

Ha meg férfias hobbija van, az fuj, sovinyiszta férfidisznó.

Ha meg ezeket nem nyeli be a férfi, akkor mehet.

Megy is, mert hülye lenne ilyen közegben élni.

Ha a nők modernizációt akarnak, hát megkapják.

"Nem is jövök velük össze, mert tudom milyenek."

Vagyis még ezután fogod megismerni (ha sikerül) leendő végleges párodat.

Mondjuk holnap. Most vagy 30 éves, tehát 40 évesen köteleződnél el. Első gyereked legjobb esetben 41 éves korodban lenne. Ez a legjobb eset.

De ha 4 év múlva derül ki, hogy mégsem passzoltok össze, akkor 34 évesen keresed tovább a párodat. Eszerint legjobb esetben 45 évesen leszel apuka.

És ahogy múlnak az évek, a szóba jöhető hölgyek köre is leszűkül, meg te is egyre kevésbé leszel vonzó számukra.

Megdöbbentő, hogy 30 évesen ilyen irreálisan látod a párkeresést. Így nemigen fog neked senki sem összejönni. Egy reális gondolkodású nő nem fog 10 évet arra áldozni az életéből, hogy kivárja, mire elkötelezed magad. Aztán, ha mégse, akkor meg jóformán lecsúszott a gyerekvállalásról.

Férfiak és nők is felszínesen választanak párt. Nagyon kevés olyan párt látok/ismerek, akik nem csak egy "pár", hanem társak. Szerintem itt van a kutya elásva. Hát most gondolj bele, rengetegen úgy jönnek össze, hogy életükben nem találkoztak az első randi előtt és sokan már rögtön szobára is mennek, és 1-2 hét után már lávcsi-szercsi, szejejmeeeem-édesszeeeem. Na most nyilván ennyi idő alatt esély sincs rá, hogy a belső tulajdonságok alapján ítéld meg a másikat, mert csak a külcsínt látod, illetve nyilván mindenki a legjobb oldalát mutatja és igyekszik elfedni a rosszat. Innentől meg van kivel dugni, van kihez szólni, meg el lehet mondani, hogy nem egyedülálló, és ez elég. Egy darabig. De egy ilyen gyenge lábakon álló "kapcsolat" nem fogja kiállni a nehéz időszakokat, a gyerekvállalás pedig az egyik legnehezebb időszak.

A másik dolog meg hogy nagyot változott a világ az elmúlt fél évszázadban. Ma már egy nőnek nem a háztartás meg a gyerek az élete, és elvárná, hogy a férfi is vegye ki ezekből a részét, a férfinak, akinek meg az elmúlt évezredekben nem kellett a háztartással meg a gyerekkel foglalkoznia, értelemszerűen ez nem tetszik. A társadalmi hozzáállás is változott, régen ugye szégyen volt a válás, ma már semmi következménye, ha egy férfi otthagyja a családját, akár az újszülött gyerekét, hogy középkorú létére kamaszlányokat hajkurásszon.

Hidd el kérdező, senki nem gondolja, hogy buli egyedülálló anyának lenni (kivéve ugye azok a férfiak akik szerint anyu havi 15ezerből nyaral a bahamákon), senki nem önként választja.

Már könnyebben "válnak" az emberek mint régebben es már másabb is a világ, mint régebben.

Szerintem pont azok a gondok a kapcsolatokban, munt 50-100 éve, csak akkoriban még nem volt ekkora öntudat, önállóság, bátorság az emberekben, es persze már nem számít az se, " mit gondol a falu"

Nem feltétlenül a nagyszülő segit be, elvált szülők is megoszthatják a feladatokat és a nevelést.

Amúgy meg megoldja ezt a problémát sok nő, még lehet boldogabban is megy, mint egy rossz partnerrel, a gyerekek sokkal rugalmasabb partnerek, mint a felnőttek.

Mert nem gondolják át a dolgokat . Ezért is van sok 20on éves nő , akik egyedül vannak a gyerekkel . Aztán majd szülnek egy másik pasitól is . Utána sajna benne lesz pakliban hogy adott egy 30 -os nő . 2-3 gyerekkel , más -más apától . Olyankor meg már nem kell senkinek .

Tisztelet a kivételnek . Én sok helyen , ezt látom .