Miért van annyi egyedülálló fiatal anya manapság?

Becsülöm, hogy nyitottnak tűnsz az elvárásaid ellenére.

Ismertem ilyen embert, ő is azt mondta, hogy nem tud mindent a reklámokban látott extra módon megadni, de autós példával élve a fullos merci helyett ő a megbízható kis suzuki. Ő is vett hitelmentes házat, kocsit, biztos és átlagos állása volt és valóban 40 volt, mire megtalálta a párját és megszületett az első gyereke. Egy idő után az ő felesége is valamiért besokallhatott, mert különköltözött tőle a fél éves babával. Utána nem tudom, hogy rendezték-e a dolgaikat, de azt láttam, hogy az egyik nehézség náluk az volt, hogy a férfi teljesen fixált életmódjába a feleség szerinti gyereknevelési elvek nem fértek bele. Ez persze az éles helyzetig nem derült ki.

Kívánom, hogy ne járj így, senki nem érdemli ezt a helyzetet.

Egy biztos ... En soha nem koltoznek a TE hazadba... Max akkor ha eladod es veszunk kozostet.

Amugy a pasik egyre rugalmatlanabbak ahogy idosodnek. Egyre kevesebb kompromisszumra kepesek es egyre tobbet nyafognak h semmi nem jo.

Szoval hiaba fenyezed magad nem nem leszel jo tars. Miert mert mar most elvarasaid vannak. Igy nem lehet kapcsolatot epiteni a nonek meg KELL felelnie ennek.

Te sem akarnad akkor ne vard el.

Fura, ennek óta egyre kevesebb gyerek van az osztályaimban, akit egyedül nevel a szülő.

És szerinted azért kellene társ, hogy legyen kire bízni???

vannak olyan nők akiket ismerek olyan 4-5 éve, és akad köztük afféle potenciális remény, oda már nem kell sok idő

Előbb el fogsz válni, mint én, aki hát hónap után hozzámentem, mindössze 19 évesen a páromhoz. Mi 25 év után is együtt vagyunk, neked erre alig van esélyed (mondjuk nőt találni is kb nulla). Tudod miért? Mert 30 éves létedre iszonyú buta vagy. Van egy listád, amin pipálod, melyik szempontnak felel meg a nő, melyiknek nem? Pofára fogsz esni, mert az emberek változnak. Arról nem beszélve, hogy hiába ismered 20 éve, a rigolyáiddal nem kell együtt élnie senkinek. Vajon el fogja viselni az, akit nulla érzelemmel választasz magadnak?

Az én édesanyám (sajnos) szerető volt a történetben... Hosszú, de a lényeg az, hogy én is édesapa nélkül nőttem fel. Egyébként így "apa" nélkül mindenféle bactatások célpontjai lettünk: velünk kötekedett a bölcsőde, az óvoda, az általános iskola, a közjegyző..........

Persze még mindig jobb ez, mintha egy aggresszív állat apa mellett nőttem volna fel, vagy egész életen át utált volna az apám. A családban mindkettőre látok példát.

Aki KÉPES gyereket vállalni, annak nincs egzisztenciája.

Aki MÉG KÉPES, de már sietnie kell, az belecsap, mert "jaj sose lesz gyerekem" - és nem nézi, hogy milyen körülmények között él.

Akinek meg megvan az egzisztenciája, az a felső 10 000. Velük sosem találkozol, mert nem mennek a pórnép közé.