Miért van annyi egyedülálló fiatal anya manapság?

68-as, szoktál merengeni az élet dolgain? Filozofálni, meg hasonlók? Attól még hogy valaki másként látja a dolgokat, még lehet jó ember. A feministázást arra írtam, hogy sok nő itt ki van akadva azon, hogy nekem micsoda "elvárásaim" vannak (igen, a stabilitás), miközben pont ők kezdik el pontról pontra taglalni, hogy egy kapcsolaton belül milyen igényeik vannak. Minek nevezzem azt, amikor egy nő fanyalog arra hogy valakinek egy igénye merészel lenni, miközben neki még sokkal de sokkal nagyobb igényei vannak?

Mint mondtam, én ésszel élő ember vagyok, és kalkulálok az életemben az összes végkimenetellel. Ha úgy adódik, hogy egyedül maradok, akkor leélem azt az egyedüli életet. Már megalapoztam magamnak a biztos hátteret, gyakorlatilag mindenem megvan amiről valaha álmodoztam, azt a pénzt amit ezen felül keresek, bátran költhetem a hobbijaimra. Szeretem a hangszereket, szeretek motorozni, egyszerűen a világ egy széles tárház, rengeteg mindent lehet csinálni. Most például gyerekkori álmomat, a Japán utazást is meg tudom valósítani. De egy egyszerű séta is le tud kötni, mert szeretem a természetet. Eléggé érdeklődő vagyok a világ dolgai iránt, és megtanultam élvezni a magányt is, mert ugyebár kalkuláltam vele hogy ez is előfordul. És a kalkulálás azt jelenti, hogy az utolsó napig előrenéztem. Látom magam öregen is, egyedül, ahogy főzögetek, járok boltba, az orvoshoz, érdeklődök az egészségemről, és ha mondjuk valami bajt észlelnek az egészségemmel kapcsolatban, akkor eladom a házamat, félrerakok annyit, hogy az öregotthont legalább egy 95 éves koromig fedezni tudjam, a maradék pénzemet pedig éltes korom ellenére elszórakozom majd. Elmegyek olyan tájaira a nagyvilágnak, amiket mindig is látni akartam. Elszórom az örökséget, mert nem lesz kire hagyni. Az utolsó tallérig ki fogom élvezni. Elmegyek majd 75 évesen a piroslámpás negyedbe, és újra megpezsdül majd a vérem. Aztán az öregek otthonában majd jókat fogok kártyázgatni a vén papperekkel. Úgyhogy ha egyedül maradok, akkor is elleszek. Ezt jelenti az előre kalkulálás. Más meg egyszerűen bele se mer gondolni, milyen lesz megöregedni. A legtöbb ember struccként homokba dugja a fejét, mikor ez szóba kerül. Én nem félek a jövőtől. Állok elébe.