Elmenjek így a kisfiam szülinapjára?

#47

Én is így gondolom.

Annyi kivétellel, hogyha a kérdezőnek sikerülne kultúrember módjára viselkednie, akkor teljesen felesleges egy plusz szülinap. A gyerek erre készült, ott az egész családja, rokonság, meg van ünnepelve, minek még egyszer?

#49

Talán azért mert nem járatja le magát azzal, hogy nem képes tudomásul venni a tényeket, nem tud továbblépni, nem szánalmaskodik mint egy vesztes?

A másik meg, hogy nem neki kell jól éreznie magát, hanem a gyerekének, akinek a születésnapja van.

Ez nem róla szól, hanem a gyerekről, illene nem a saját egóját nyalogatnia!

#51

Én nem így gondolom, de ez már kiderült.

És mivel úgysem győzzük meg egymást - de minek is kéne? - nem érvelgetek tovább.

Felőlem a Kérdező azt csinál amit akar.

Az exeddel nem szoktatok megbeszélni semmit? Elsősorban vele kellene ezt tisztázni, hogy ne hozzon ilyen helyzetbe, mert neked ez megalázó. Elfogadod, hogy tovább lépett, meg minden, de ne kényszerítsen ilyen számodra kellemetlen helyzetbe.

Most elmész, felköszöntöd a fiad, és lelépsz. Másnap meg csinálsz vele egy külön programot.

Szüleiddel is jó lenne megbeszélni, hogy ez neked milyen nehéz helyzet. Oké, hogy ők elmennek, és gondolom, örülnek, hogy meghívták őket, de úgy őszintén, nem érzékelik egy kicsit furának az egészet? Nem jobb lenne inkább ha külön ünnepelne a ti családotok is?

Honnan lehet tudni, hogy a 6 hónapja megismert pasi ott lesz egyáltalán? Együtt élnek?

Lehet, hogy mivel mindkét család meg van hívva, a pasi kimenőt kap és csak előre hergeli magát a kérdező.

Aha, szóval megcsaltad az asszonyt, azért váltatok el, aztán itt kanozol és bikázol, mert a VÁLÁS UTÁN van neki egy új társa.

Hát van bőr a képeden, mit mondjak.....

Elsősorban vele kellene ezt tisztázni, hogy ne hozzon ilyen helyzetbe, mert neked ez megalázó.

Vicces. A kérdező saját magát hozta ebbe a helyzetbe. Félrek.rt, most meg nyüszít, mint egy kiskutya? Na ne vicceljünk... Azt kapja, amit érdemel. CSak szegény gyereket sajnálom, hogy egy önző f-sz az apja.

#58, nem azt mondom, hogy a Kérdező ne követett volna el hibát, hanem azt, hogy szerintem az, hogy a Kérdezőnek volt 1-2 "illegalice" jó délutánja, messze-messze nincs már most se arányban azzal, hogy az exe legalább másfél éve folyamatosan szívatja. Tudod, ez olyan, hogy (történelmi példával élve:)) ha valaki a káposztatolvajt lecsukja 3 hónapra, ott a bíró mellé állok, ha ki akarná végezni, akkor 100%-ban a tolvaj mellé, a bíró ellen. (Drákón arkhón nálam lámpavason lógna)

Persze nyilván a Kérdező szúrta el, először azzal, hogy félrelépett - ez tény - de másodszor azzal, hogy átment lábtörlőbe, így remélvén megbocsájtást a nőtől - ami persze pont így esélytelen, mert a nő szemében férfiként lenullázta magát. Az exe meg szemmel láthatóan nagy élvezettel forgatja a kést a szívében, újra, meg újra, meg újra és közben egyre inkább meg van győződve a saját igazáról. És a Kérdező minél tovább és minél inkább csicskul be, annál inkább lesz senki az exe szemében, annál tovább fogják bántani, és kerül egyre mélyebbre ebben az ördögi körben.

Holott a valóság kb az, hogy a Kérdező hibázott, a nő meg elvált, ezzel kvittek lettek.

Meg kell tanulni NEM-et mondani, először a saját érdeket nézni, és ennyi.

Én is voltam némileg hasonló helyzetben a Kérdező, és bizton mondom, hogy ilyenkor az "anyatípusú" nők a legjobb referenciák. Ha az ember a következő évtizedekben szenvedni akar, akkor hallgat rájuk, ha viszont boldog akar lenni, akkor azt teszi, amitől átkozódni kezdenek és folyamatosan azt magyarázzák, hogy "majd a karma, majd a sors, majd a jóisten, majd megfogod te ezt még nagggggyon bánni..." - ők ugyanis pont NEM a Kérdezőnek akarnak jót... ez ugye Occam beretvája:) Bizton állítom, hogy az életemben eddig csak azt bántam meg, amikor az említett hölgyekre hallgattam - a saját anyámat is vastagon beleértve.