Mit tudok tenni, ha a gyerekem életveszélyesen közlekedik autóval?

#40

1. Nem a gyerek neven van az auto, hanem az apjaen, aki a volt ferj. Mas tulajdonat megrongalni buncselekmeny.

2. Nem gondolom, hogy egy neveletlen gyerek viselkedesen, hozzaallasan az barmennyit is javit, ha az egyetlen ertelmes szuloje lemond rola. Az intezet meg foleg nem. Se az anyanak nem jo, se a gyereknek. Meg egyebkent is, egy gyerek nem egy targy, hogy csak ugy kidobjuk, ha elrontottuk.

Pedig én is ezt tenném. Cuccait összetenni, be a kocsiba, aztán lehet menni apukához, vagy ahova tetszik.

A kocsit meg nem verném szét, nekem a klasszikus cukor a tankba jutott eszembe.

Mit old meg, ha elkuldi a gyereket? Attol majd lassabban fog vezetni? Nem. A problema pedig ez...

Ez csak a problema szonyeg ala seprese, egyuttal a felelosseg mas szemelyre torteno atharitasa lenne, de megoldas az nem... Utana ez a gyerek elmenne apucihoz, vagy apuci fizetne neki egy alberletet, o meg ugyanugy repesztene tovabb a 90es tablanal 140nel, es annak erdekeben meg mindig senki nem tett ekkor semmit hogy ez ne igy legyen.

En mindenesetre orulok, hogy nem olyan szuleim vannak, akik siman elzavartak volna otthonrol, ha nem lettek volna velem megelegedve.

Apu se százas, a gyerek miért lenne?

Téged ebben a családban senki nem tisztel, és nem vesz komolyan. Apa "csakazértis" lejátszik téged, ogy magát sztárolja agyerek szemében, a véleményedre nem ad.

A gyerek tojik arra, amit mondasz, és ha beszélsz, akkor

"annyit mond, hogy most ő vezet, és felhangosítja a zenét."

Szép egy viselkedés.

A gond nem az autó, itt nagyobb baj van, de azt már nem tudod helyrehozni egy 17 éves gyereknél. Együttérzek, mert nyilván jót akarsz, de ez már nagyon el van tolva. Se apa nem normális, se a gyerek.

Csak bízhatsz benne, hogy az első baj, amit okoz, nem halálos lesz, és ott ugrik a jogsija. Mást itt nem tehetsz, ebben a családban neked már rég nincs szavad. Majd utólag lehet, hogy elismerik, hogy igazad volt, csak az késő lesz.

#43:

A probléma az, hogy a gyereke xarik az anyjára, az apja után megy, aki teljesen elvadítja. Akkor tessék kínlódni az apukának a saját nevelésével, és majd rájön a sokadik gyorshajtási csekk vagy az első baleset után, hogy miért nem poén mindent ráhagyni a gyerekre csak azért, hogy bosszantsa az anyját.

Ez az egész rettentően el lett cseszve, már ott, hogy amit az egyik tilt, azt a másik dafke megengedi. Az csak egy következmény, hogy a hülyegyerek friss jogsival szàguldozik, és jó eséllyel ott fog meghalni.

Ha megakadályozni úgyse tudja a kérdező, akkor legalább asszisztálni nem akar hozzá. Az pedig elég nagy pofon lenne az elkényeztetett kölyöknek, ha otthonról kiteszik (van következménye a tetteinek!), és apukának meg annyira nem kell. Talán 17 évesen ráébred, hogy a szeretet nem abból áll, hogy hozzávágnak egy pár húszezrest, aztán ku.ss és tűnj el.

Még mindig kevésbé fájdalmas, mint azzal a tudattal élni, hogy megölt valakit.

Nekem az a benyomásom, hogy a srác bizonyítani akar valamit. Felnőttséget, tökösséget, státuszt, ki tudja mit. Ilyen "robbanás" jellemzően akkor van, ha valamiképpen el volt nyomva a gyerek.

Érdemes lenne leülni vele, és leginkább hallgatva és nem minősítve megkérdezni, hova szokott menni, hogyan vezet, mit érez alatta. Ha kiderül, hogy egy szakaszt, amiről tudható, hogy 90 km/h-s és ő nem 30, hanem 15-20 perc alatt tette meg, akkor rá kell kérdezni, hogy miért kell ennyire hajtania? Milyen jó érzéssel tölti el? (Zacher is ezt kérdezte a fiától, amikor az először szívott könnyű drogot.)

Szintén érdemes lenne elvinni a srácot, de nem csak vezetéstechnikai tréningre, hanem utána versenypályára, hogy relatíve biztonságosan kipróbálhassa a gyorsaságot, Majd ez után a hullaházba.

Hello,

Szerintem a gyereken nem fogsz tudni változtatni. Én most lendültem túl a kamasz koromon. Tudom milyen önfejű voltam 17-18 évesen, de még így 22 évesen is az vagyok. Szóval a fiadon ki tudja meddig nem fogsz tudni változtatni. Ergó az apán kéne, és ha nem szóval, akkor