Mit tudok tenni, ha a gyerekem életveszélyesen közlekedik autóval?

Mivel az apja is, meg ő is nagy kretén korcs, nehéz mit tenni és hogy hatni rá, hogy felfogja, hogy k...vára balesetveszélyes a dolog és mások életét is kockáztatja.

ész érvekkel kell rá hatni, pl...

wtf van ha kiugrik elé egy őz, vagy bármi? vagy nem vesz észre egy kátyút, vagy pillanatra kihagyás van, vagy egy defektnél nem fogja tudni megfogni az autót és nincs második esély, ez nem a Need For Speed.... elég egyszer, csak egyszer elbszni... és kész

vagy ha jön egy másik olyan fsz, mint ő és szembemennek, mert ő nem tudta elkerülni a balesetet....

nagy autó se védi meg... frontális ütközésnél 50 is sebesség, valaminek nekimenve is durva annyi, hát még több...

tele vannak a hírek képekkel, hogy mennyi marad egy autóból ilyen-olyan ütközésnél, azok is általában krvára bíztak a hiányos képességeikben

amúgy az ilyen hlyét lehet addig kéne ütni, meg magyarázni ezeket napokig, meg mutogatni ilyeneket, míg fel nem kezdi fogni, csak sajnos az más miatt nem a lehető legmegfelelőbb megoldás

Ha az apja nem partner a dologban, akkor nem sokat tehetsz. Fiatal, veri a mellét. Valahol a saját gondolkodása is benne van a dologban.

Pl én hasonló helyzetben voltam. 18 éves koromban a diakmunkából keresgéltem a régi Astrák között, mikor apám meglepett egy új Skoda Superb-bel. Nagy autó, jó menettulajdonságokkal, ráadásul nem sok 18 éves szaladgált ilyennel. A hozzám hasonló korban és helyzetben lévők persze állat módra közlekedtek, de én megértettem, hogy az élet szent és ugyanolyan joga van az 1 hetes magzatnak és a 120 éves öregeknek élni...az emberek életét pedig senkinek sincs joga veszélyeztetni. A többi újgazdag fiatal nem is baratkozott velem, mondjuk én sem velük, mert mindig is különc voltam, nem az a tipikus burzsuj.

Nem mondom azt, hogy néha nem lépek a gázba, de igyekszem ésszel vezetni és magamat, illetve mást nem veszélyeztetni. Persze van még miben fejlődni.

Nem fog tetszeni amit mondok, de kívánom, hogy csak magát ölje meg, mikor elfogy a "tudás". Aztán majd lehet gondolkodni apukának is, hogy megérte-e mindez. Főleg ha be kell menni azonosításra, biztos élmény lesz egy véres húscafatot nézegetni.

Mondjuk ha az én fiam lenne, tuti levágnék neki egy akkora sallert, hogy ahhoz képest egy frontális ütközés semmi. Ez nem a dedó, ahol Pistike meg Jancsika összetolják a kisautót, és azt mondják bumm. Itt ha valakit eltalál, az bele is halhat, vagy nyomorékká válhat egy életre. Sportosan, vagy felelőtlenül vezetni két külön dolog.

Felelősségtudatra gyerekkorától lehetett volna, kellett volna nevelni ilyen téren. Ehelyett azt látta, hogy - ahogy írtad - az apja ugyanígy vezet.

Volt egy ilyen örök gyorshajtó ismerősöm. A lánya A fia követte a mintáját. 20 évesen totálkárosra tört egy Golfot, úgy, hogy ő megúszta végtag törésekkel, agyrázkódással és egy csigolyarepedéssel, a mellette utazó 19 éves barátnője viszont sajnos gerinctörést szenvedett. 6 hónapot töltött kórházban, és eleinte minimális esélyt láttak rá az orvosok, hogy nem lesz egész életére derékon alul béna.

Egy ismerősöm legjobb gyerekkori barátnője meg évek óta nyugtatókon él, mióta az egyetlen gyerekük meghalt 20 évesen egy autóbalesetben. A férje meg nem tudja se feldolgozni, se megbocsátani saját magának, hogy az imádott fia a tőle kapott BMW-t vezetve halt meg úgy, hogy a megengedett sebesség másfélszeresével kisodródott egy kanyarban, két barátját a halálba rántva. (A három utas közül egy élte túl az ütközést.)

Ha én lennék ilyen helyzetben, mint Te, és se a fiam (lányom?) józan eszére nem lehetne hatni, se a volt férjemére, akkor annyit tennék, hogy ahogy betöltötte a 18. születésnapját és leérettségizett, kitenném otthonról. (Nyilván már most megbeszélném vele, hogy erre számítson, és így tervezze a jövőjét.)

Akkor vagy mehetne az apjához, aki jelenleg anyagilag és erkölcsileg támogatja abban, hogy felelőtlenül, a saját és mások életére veszélyes módon vezessen, vagy megpróbálhatna megállni a saját lábán egy albérletben munka mellett továbbtanulás helyett, és akkor remélhetőleg nem tudná az autót fenntartani és tankolni.

Tudom, hogy drasztikusan hangzik, de teljesen komolyan mondom, hogy megtenném, ha már ennyire eszköztelennek és tehetetlennek érezném magam, a gyerekem nevelése meg annyira el lenne szúrva, hogy azt gondolja, hogy következmények nélkül megtehet dolgokat, én pedig ehhez még asszisztálok is.

Én 7 évesen két családtagomat veszítettem el autóbalesetben. Anyukám a mai napig nem tudta feldolgozni a halálukat. Nem írnám le inkább, mit gondolok azokról, akik a gyereketekhez hasonlóan 140-el száguldoznak a 90-es táblánál, arra hivatkozva, hogy "nagy a kocsi és biztonságos".

Az a BMW is nagy volt és biztonságos, amiben három huszonéves fiatal halt meg abban a kanyarban kisodródva, nemcsak egy autót, de három család életét is kettétörve.

"A lánya A fia követte a mintáját."

Ezt akartam írni, csak a mondat átfogalmazásánál kimarad egy rész: A lánya normálisan vezet, a fia viszont követte a mintáját.

Sajnos az en ismeretsegi koromben is van ilyen, ahol 3, tizenhateves fiatal meghalt egy balesetben, a 18 eves sofor elte tul egyedul.

En biztos, hogy nem engednem vezetni igy a gyerekemet 18 eves koraig, es talan meg szobafogsagot is adnek neki, internet es mobiltelefon megvonassal, es ha ez sem eleg, akkor minden nap balesetes meg torestesztes kisfilmeket, kepeket nezetnek vele, hogy almodni is mar csak errol almodjon...

Vagy nem tudom, de valamit biztosan kitalalnek, ami neki buntetes, ha mar motivalni nem lehet mivel, m mindent megkap (masoktol)... de el nem kuldenem otthonrol, mert ez nem oldana meg semmit. Sot... Ilyen link apaval csak rosszabb lenne sztem.

De az biztos, h a kerdezo lelkiallapotan nem segitene, es a gyerek hozzaallasan sem javitana, mert attol meg ugyanugy fog vezetni minden nap, csak nem hozza fog hazamenni, hanem pl. az apjahoz. Gyakorlatilag nem valtozna semmi. Nagyobb felelossegtudat onmagaban ettol nem alakul ki. (Es inkabb legyen gyomoridegem minden nap, de legalabb megnyugszom, amikor hazaer. Ha nem nalam lakna, akkor meg 0-24 oraig aggodhatnek..)

Ha semmi nem hasznal, akkor a remeny marad csak, hogy nem csinal balesetet.

Én egy picit meghekkelném a kocsiját! Konkrétan működőképtelenné tenném! Mind a négy kereket leengedném és plusz büntetés gyanánt kiszedném belőle az akkumlátort. Ha ezzel nem érek el hatást, vinném a 10kgos bunkót beverném az ajtókat vele illetve a csomagtartót is! És megmutatnám neki ezzel hogy belőled is ez lett volna csak kellett egy makett, ami szemléltetésre használható! Eleve nekem nem csinálna ilyet a gyerek mert úgy pofán vágnám mindennap, hogy meg tudná hány óra van!

A bíróságon gyerekelhelyezést kezdeményeznék ezek után és beidéztetném a gyereket is, hogy hallja, hogy lemondok róla! Ez lelkileg nagy megaláztatás kellene legyen! Elmondanám a bírónak, hogy mint szülő igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni ebből a dologból, hogy megfelelően neveljem a gyerekemet, de sajnos az apa keresztbe tett ezzel! Lássa pl, autó, jogosítvány, és amiért itt vagyunk ellenem neveli a gyereket. Mivel szülőként megfelelő értékrendet akartam adni a gyerekemnek de a viselkedése az egészségemre is kihat szeretném a gyerekelhelyezést az apa akaratától függetlenül kérni. Ha a bíró ténylegesen úgy látja, hogy ez a kérés nem megoldás, úgy a gyermeket intézetben elhelyezem, ahonnan vagy 18 éves korában kijöhet, és ott a bíró előtt elmondod hogy hozzám nem, vagy ha az apa jónak látja és megérett a szülői szerepre kiveheti onnan.

Tisztában vagyok azzal, hogy minden üggyel kapcsolatos költség engem terhel, és elnézést kérek a bíróság előtt, hogy egy neveletlen gyerek ügyéről próbálok döntetni! Igyekeztem, de mint szülő alul maradtam, bizonyíték gyanánt, hogy igyekvésem egy részét bizonyíthassam kijöhetnek hozzám környezet tanulmányozásra!

Kb ennyit és így kell elmondani a bíróságon!