Mit tudok tenni, ha a gyerekem életveszélyesen közlekedik autóval?

A nyáron lett jogsija, az apja pedig "csak azértis, ha már te nem engeded" alapon vett neki autót... Én nem azért nem akartam, mert a gyerekemnek akarok rosszat, hanem mert féltem az életét. Így is rengeteg a baleset, minden nap ezt halljuk, olvassuk és örültem volna, ha egy kicsit még "kontrollálhatom", plusz nem gondolom, hogy egy 17 évesnek létszükséglet az autó. Van itthon nekünk kettő, én ráadásul leginkább biciklivel járok, vihette volna bármikor őket (ráadásul 2 és 4 évesek, szóval nem is a "gáz" kategória). De nem, az apja vett neki egyet. Azóta a gyerek úgy közlekedik, mint az őrült, most is hazajött, és mondja, hogy az az út, amit mi 20 perc alatt teszünk meg a férjemmel, neki 8 perc volt. Pedig mi sem megyünk lassan, vagy forgalmat feltartva, a megengedett sebességgel közlekedünk. Úgyhogy belegondolni sem akarok, ő mennyivel jött. Tegnap is elmentünk együtt moziba (másik városba), konkrétan halálfélelmem volt mellette. Hiába szólok, hogy 90-es tábla van, ne menjen 140-nel a sötétben, annyit mond, hogy most ő vezet, és felhangosítja a zenét. Meg hogy mitől félek, senki nincs az úton, látná.

Az apjával hiába beszélek, ő a mai napig így megy, autópályán 150 alatt nem látni. Meg azzal jön, hogy fiatal még, majd lenyugszik. Ja, csak attól tartok, hogy majd egy árokban... Ráadásul rengeteg vezet "csak úgy", hogy elindulnak a barátnőivel céltalanul, és olyankor 1-1,5 órát simán ülnek a kocsiban. Kérlek adjatok tanácsot, mit tudnék csinálni? A szép szó nem hat, úgy van vele, hogy vele úgysem történik semmi, meg hogy nagy a kocsi és biztonságos. Komolyan, minden nap, amíg nem ér haza, gyomoridegem van.