Csak az egyik szülőm hívhatom az esküvőre. Mit tennétek?

Hívd meg mind a kettőt, csak ültesd jól szét őket

Ha nem szivesen választanál közülük

Mert mind a kettő ugyanolyan fontos a számodra

Ha apád támogatott, akkor illik meghívnod, mint ahogy anyádat is. Ha valamelyik nem megy el a másik miatt, az az ő szegénységi bizonyítványa lesz.

Ne hagyd magad zsarolni és ultimátumoknak engedni.

Legközelebb mi lesz akkor az ultimátum? Hogy nem megy el a keresztelőre? Hogy kinél legyen a családi karácsony?

Mintha csak az én esküvőm lenne két évvel ezelőttről, ugyanez a szitu. Anyu hisztizik, hogy ha apám és a nője jön, akkor ő nem. Mondtam neki, hogy akkor nem jön, és kész, ez a mi esküvőnk, nem róla fog szólni a dolog, és senkit sem érdekel a 25 évvel ezelőtti válása, most a férjem és én leszünk a lényeg. Miután rájött, hogy igazam van, sírt a telefonba, hogy rendben, apám nem gáz, de nem tudnak boldog lenni azon a napon, ha látná azt a nőt, aki miatt tönkrement az élete és az én gyerekkorom.

Hát jó, mit tegyünk. Apám nőjét amúgy is rühelltem, én sem akartam volna látni a savanyú, kényes pofáját, így megkértem apámat, hogy legyünk diszkrétek, és hagyja otthon az ecetes uborkáját, mert nem akarom anyut megbántani. Hát, amúgy sem nagyon álltunk szóba egymással savanyú uborkával, de azóta már annyira sem. Behisztizett, tombolt, de nem érdekelt. Anyu és apu mindketten jól érezték magukat az esküvőn, még pár mondatot beszélgettek is.

Neked is azt tanácsolom, annak kedvezz, aki fontosabb neked, ez rólatok szól, döntsetek ti.

Apukádnak is ott a helye az esküvődön! Pláne, hogy mellettedd volt és támogatott. Gyanús, hogy javarészt anyukád miatt alakult így apukáddal a kapcsolat, hogy alig találkoztok! Én biztosan meghívnám apukámat! Ha anyukám nem tudná megemberelni magát, és normális felnőtt módjára viselkedni a gyereke esküvőjén, inkább ne is jöjjön!

Apukád rokonságát nem kell, de apukádat a párjával igen, ők meg majd eldöntik, h jön a nő vagy nem. Csináljatok ültetési rendet, és ültesd jó messze anyádtól.

Nem bocsájtanád meg, ha nem hívnád meg az esküvődre, mert látszik, hogy nekes fontos! Anyukád már eléggé keresztbe tett a kapcsolatotokban, ne hagyd, hogy tovább rombolja.

Én olyan ultimátumot kaptam anyutól mikor az eljegyzésem volt, hogy ha apukám barátnőjét meghívom, akkor Ő nem jön el. Anyunak nem volt új férfi akkor az életében, apukámnak volt egy barátnője, akit én bírtam, többször csináltunk közös programot is.

(Egyébként nem harmadik fél miatt ment tönkre a házasságuk, ez fontos.)

Tehát én ebben a helyzetben bevállaltam, hogy (apunak nem vázolva a helyeztet, ami elé anyu állított) meghívtam mindkettejüket. Egyébként érdekes, apu maga közölte, hogy nem hozza el a barátnőjét.

Évekkel később készültünk az esküvőre (szűk családi kör, szülők, testvérek - egy sima ebéd volt tervezve). Akkor már volt anyunak is barátja, akit apu nem bírt elviselni. Szégyen, nem szégyen, aput nem hívtam meg az esküvőnkre, továbbmegyek nem is tudta, hogy összeházasodunk (és csak remélem, hogy soha nem is tudta meg), mert nem akartam neki fájdalmat okozni, de féltettem az én nagy napomat, nem mertem bevállalni, ha balhét csinál anyu pasijával szemben. Rettentő nagy lelkiismeret furdalásom volt (van), de most is így döntenék, ismerve az akkor helyzetet.

De csak apád áruló képét nem bírja nézni, vagy inkább azzal a nővel nem akar szemtől-szemben találkozni, aki apádat kényeztette, míg ő otthon volt veled és közösen sajnáltátok szegény “túlórázó” papucit, aki heti négyszer is estig hajtja magát..? Mert a mi családunkban is volt ilyen esküvő, ott a lány közölte az apjával, hogy őt örrömmel látja, de az édesanyját nem teszi ki annak, hogy az apja szeretőjével egy társaságban kelljen feszengenie, ezért megkéri, hogy hagyja otthon a nőcikét, akit valószínűleg még mindig csak titokban kezelgetne, ha az anyja nem jön rá a férje külön útjaira, és teszi ki otthonról a szűrét...

Megnézném a képeteket, ha a leendő férjetek félrelépése után nektek illendőségből ott kellene üldögélnetek a nője mellett. Azért gondolkozzatok el ezen egy percig.