Az apának is van szíve. Nem tudom feldolgozni, hogy a fiam nem hív meg sem a polgári sem a templomi esküvőre.13 éve elvált a feleségem tőlem. Csodálatos család voltunk. Én jó apa voltam. A szülői értekezletekre én jártam. Valaki segítene válasszal?

Attól, hogy te jártál szülőire, még nem leszel jó szülő. Attól leszel az, hogy mindig ott vagy neki, ha szüksége van rád, és tudja, hogy megbízhat benned. Ez megvolt?

Az elmult 13 evben milyen volt a kapcsolatotok?

Na ez az , amit épp ésszel nem lehet felfogni.A legnagyobb tragédia az életben ez, hogy családon belül is megy a harc. Ők nem szeretnek téged.Bocs, de egy idegentől több megértést kapsz. Mindenkinek vannak ilyen lelki sebei. Nekem is, pl. családon belül a nővéremmel.Na de hurcoljuk a lelki terheket.Sokan mondják, hogy felejtsd el, lépj túl rajta. Ez az , amin nem lehet.Fel a fejjel, lesz még másképpen is. Majd esetleg a fiad örökölne valamikor tőled.Azt viszont te akadályozhatod meg majd.Bocs, de ez is harc.

Hívd fel a fiadat és mondd el neki, hogy tudomásodra jutott, hogy esküvő lesz. Kérdezd meg mikor lesz és hol. És meglátod mit mond majd. Vele kell felvenni a kapcsolatot. Tedd meg! Zárd ki ezzel az ex feleségedet.Ha nem megy a fiaddal, akkor gratulálj neki, de legalább tisztáztad a helyzetet és tudod hogy állj hozzá a saját fiadhoz legközelebb.

Elmesélem az én történetem, hátha találsz benne rád is igazat. Anyuék 16 éves koromban elváltak. Apuval tartottam a kapcsolatot (mai napig is). DE anyu és apu is iszonyú féltékenyek voltak a másik párjára főleg az elején (sajnos apu utána sem tudta ezt feldolgozni). Amikor anyunak nem volt senkije és az eljegyzésem volt, akkor kaptam ultimátumot, hogy ha apu hozza a barátnőjét (akit én ráadásul nagyon is kedveltem), akkor Ő nem jön. Nem érdekelt az ultimátum, meghívtam mindkettőt (bár itt apu döntött úgy, hogy a barátnőjét nem hozta). Amikor anyunak volt új férfi az életében, apu viselkedett úgy, mint egy idióta, volt olyan is, hogy leskelődött utána... enyhén agresszíven beszélt a másik férfiről. Az esküvőnkön egyértelmű volt, hogy nem lehet a két embert (anyut és aput) összeengedni, itt anyunak volt már több éve élettársa. Muszáj volt a saját nyugalmam érdekében - hogy az esküvőt ne izguljam végig, hogy hogy fognak viselkedni - csak anyuékat meghívni. Apu talán a mai napig nem tudja, hogy férjhez mentem (nagyon kis esküvő volt rokonság sem volt meghívva, csak szülők és testvérek szintjéig), mert szívem szakadt volna meg, ha apu megtudja és láttam volna a bánatát. De nem volt más választásom, amit sajnos apu magának köszönhetett.

Mi nem tudhatjuk, miért nem hív meg téged.

Nyilván oka van, hogy nem hívott meg. Valószínűleg, ha te lettél volna a legfantasztikusabb apa a világon akkor része lennél az életének, és az esküvőjére is meghívott volna. Talán gondold végig, hogy mi lehet az oka. Az én férjem sem hívta meg az apját, bár sokáig nyúztam, hogy meg kellene hívni, de egyéb okok miatt végülis nem tette meg.