Kettős mércével méricskélő anyuka?
Sziasztok!
Anyukám fekete öves mestere a Kettős Mérce nevezetű játéknak. 18 éves vagyok, jövőre fogok érettségizni, szóval nincs sok hátra, hogy főiskolára/egyetemre menjek.
Ha égve felejtem a villanyt, le vagyok bva, ,, nem vagyok tisztában a pénz értékével ".
Ha ezt Ő teszi, ( ami teszem hozzá sokkal gyakoribb ) akkor én ne merjek rászólni mert nem tehetem meg.
Ezen az un. ,, rezsiharcon" felül ha én hagyom elöl a poharat vagy mást a konyhában, már kapom is az ívet. Ő azonban tökéletes, nem szabad megfeddni, mert gyerek vagyok és ,,nem tehetem meg".
A legdurvább viszont az, hogy a 12 éves öcsémet nem fegyelmezhetem meg itthon. Ő rettentően csúnyán beszél, van is honnan tanulnia, mert nagy erőkkel néz különböző Youtuber-eket ( nem mondok neveket, ez nem a reklám helye ). Csúnyán beszél velem, néha cifrábban megpörgeti, mint amire számítani lehet egy 10 éves gyerektől, de én tűrjem el, nem szólhatok rá, nem az én gyerekem. ( viszont ha ilyen dolgokért nem szól rá egyik szűlője sem, hát kötelességemnek érzem )
Ha az öcsém anyuékkal beszél csúnyán, megkapja a szidást, ha pedig velem akkor én kapom a lecseszést mert rá merek szólni, az öcsém pedig olyankor belevigyorog a pofámba..
Ebből a gyerek mit fog leszűrni?
Emellett anyukám a demagógia Schumachere is, ha nem csinálok meg valamit az öcsémnek, ( aki nem szépen kéri, hanem úgy, mint egy nagyságos király )
akkor úgymond ,, helyette " ( mármint Anyu helyett ) csinálom meg. ( hű, ki érti ezt..? )
Az öcsém megkap mindent amit akar, kihisztizik bármit, mert megtanulta, hogy neki mindent szabad és neki minden azonnal jár.
Belém ez egy gátlást hozott, nem is nagyon merek itthon semmit sem csinlni, mert már szabályszerűen várom a lecseszést.
Mielőtt megkérdeznétek, Apu papucsférj, mindenben az ő pártját fogja, és csodálkozik, hogy miért nem jövök ki vele jól.
Anyu pedig 44 éves, szóval benne van a változókorban.
Elegem van a kettős mércéből és a fölényes viselkedéssel.
Remélem Anyu ezt ,, ki fogja nőni " .
Hogy tudom elviselhetőbbé tenni az itthon életemet?
Ui: Az ,,ezért később hálás leszel" illetve ,, addig szeresd amíg van " kommentekre nem vagyok kíváncsi.
Köszönöm!
válasza: válasza:Ha a kerekhez közel van, szoktak, legalábbis az ismerettségi körömben.
Az 59 az 60 éves, a 28 ugye lassan 30, a 21-22 az még húszéves a gyerek meg gyerek, ez is egyfajta ,,szleng" de ezen ne vesszünk össze :) Annyi szabadidőm meg nincs, hogy brahiból kamukázzak az interneten.
Az iskolában én is sokkal nyitottabb és mosolygósabb vagyok, ha az ottani emberek jellemeznének, a szüleim rám sem ismernének és ez a legnagyobb baj sajnos, remélem én is majd jobban sarokra tudok állni :)
válasza:Ne kerekítsünk, azért vannak egytől tízig számok, hogy használjuk őket.
A változókornak ehhez mi köze? Csak most pár éve viselkedik így?
válasza:
válasza:Nekem ebből a kis tirádából inkább úgy tűnik, mintha te szeretnéd átvenni az irányítást, és nem tetszik, hogy az orrodra koppintanak. Hányszor pakolsz, mosogatsz el egy héten? Hány rezsiszámlát fizettél már ki? (Mielőtt nekem ugrotok: nem, nem kell a 18 éves kölyöknek belefizetni a háztartásba, leugatni a másikat viszont majd a sajátjában lesz joga.) Főiskolára akkor mész, ha felvesznek, a szüleid meg bevállalják, hogy még pár évig eltartanak. Ha az öcsédnek nem csinálod meg, amit kér, valszeg anyádnak kell (aki 44 évesen még aligha van változókorban, de ha abban lenne, sem beszélhetsz így róla), ezt a nagy eszeddel már kitotózhattad volna.
Ha tűrhetőbben szeretnéd érezni magad, vegyél vissza az arcodból, a sarkadra állni majd a párkapcsolatodban meg a munkahelyeden kell. Ha azt akarod, hogy felnőttként kezeljenek, viselkedj is úgy, légy a partnere a szüleidnek a házimunkában például, ne durcizz és fröcsögj, mint egy óvodás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!