Nem reg szuletett gyermekunk . Ezutan ez mindig ilyen lesz?

Ki beszél másodpercekről???

Eszembe nem jutna a saját gyerekem születésének az időpontját kbval meghatározni.

Vagy 2 hete, vagy augusztus 8án.

"Vajon miért lehet rossz kedve, hmm.....Talán, de nem biztos, köze van hozzá annak, hogy ott egy csecsemő, akit 0-24-ben el kell látnia + a testét a szülés következtében egy óriási sokk érte"

Akkor mi a lótúróért szül? Senkinek sem kötelező, elméletileg azért csináljuk, mert ezt akarjuk, ettől vagyunk boldogok. Fáj a sebe... Ez van, a szülés ilyen, attól, hogy elhagyja magát nem lesz jobb. Ha még két hét után is nagyon fáj, el kell fáradni az orvoshoz. Nem szép a teste... Mégis mit gondolt, milyen lesz? El kell látnia a gyereket, ez szörnyű. Sajnos, az anyaság ezzel jár, tele van vérrel, hányással, sz*rral.

Továbbra sem értem, hogy minek szaporodik az, akinek ez az egész nyűg.

És amit magad vállaltál, amiatt kussolni kell? Soha nem lehet kiereszteni a gőzt? A kérdező is mondja, hogy másra számított. Persze, az élet nem egy sorozat, hogy a terhesség vicces, mert lehet kövér a nő, aztán megszületik a baba, valaki meg folyamat vigyáz rá, mi meg kávézgatunk a barátainkkal, mint előtte.

Ilyenkor a legnagyobb hiba az, hogy külön gondolnak egymásra. Pedig együtt vannak ebben a helyzetben. Alapból meg kellene érteni, hogy igen, 2 HÉT alatt a magatehetetlen újszülött fontosabb volt, mint a felnőtt ember. A qrva életbe, nekem vakbélműtét után 2 hétig feküdnöm kellett és fos kedvem volt, és nem adtak egy idegesítő csomagot, amit haza kell vinnem és gondoskodni róla.

Mi lenne, ha nem az lenne a szempont, hogy a kérdező valaga nincs kinyalva, hanem az, hogy az ő közös életük hogyan változott meg? Mi lenne, ha nem az lenne, hogy "figyi, te seggig szakadt alféllel miért nem vagy olyan boldog, mint azelőtt? A kedvetlenséged lehangol. Szomorú szmájli."

Hanem mondjuk megpróbálná, hogy "te Kata, én nem hittem volna, hogy ez NEKÜNK ilyen rohadt nehéz lesz". Talán kicsit változna, ha érezné, hogy nincs egyedül. Mert a legtöbb ilyen esetben az a baj, hogy a férfi nem érzi, hogy ő is felelős a gyerekért. Nem. Anya felelőssége nappal a babát, este apát felvigyázni. Ezt kellene elfelejteni. Nem apa és a gyerek osztoznak az anyán, hanem anya és apa a gyereken.

Ne forgasd már ki a kérdező szavait, nem azt akarja, hogy kinyalják a fenekét, azt akarja, hogy normális hangnemben beszélhessen a feleségével. Rohadt nagy a különbség a kettő között. Mint ahogy aközött is, hogy valaki mártírt csinál magából szülés után, hetekig úgy viselkedik, mint akivel valami komoly baj történt vagy kiereszti a gőzt, káromkodik, sír egy pár órát, aztán visszatér önmagához.

A köztük lévő viszonyról meg annyit, hogy a gyerek vállalása plusz teher. Nem mondhatja azt valaki, hogy gyerek lett, ezért mától már nem társ. Nem válthatod ki, ha össze akarod tartani a családot. Ez meg azért hárul a nőre, mert ő ismeri legjobban az apát is és a gyereket is. A férfi dolgozik, nincs lehetősége annyi időt tölteni a gyerekkel, mint az anyának, ezért ő lesz a kapocs köztük. Ha kizárja az apát a családból, az előbb vagy utóbb el fog menni, mert úgy érzi nincs rá szükség. Én ezt megértem, én nő vagyok, de én nem bírnám elviselni, hogy a fizetésemen kívül nem számít, hogy vagyok- e egyáltalán.

#57 Figyelj, tőlem mindenki úgy él, ahogy akar, csak amikor a kedves apuka felveszi a nyúlcipőt, aztán inkább fizeti a gyt-t, mert még egy albérletben is jobb, mint a családdal, akkor majd nem kell femináciskodni, hogy minden férfi szemét, hanem bele kell nézni a tükörbe.

Ezt az átmeneti időszak szöveget meg add már be a tesómnak, aki 2 éve így él.

Menjetek már ezzel a mekkora sokkon megy át a nő teste... Ő vállalta,ahogy azt is, hogy szereti és tiszteli a férjét jó időkben, nehéz időkben. Akkor tisztelje már meg annyival, hogy normálisan beszél vele.

2 gyereket szültem, a másodikkal azt hittem, ott maradok, ánuszig vágtak, 5 hétik azon imádkoztam, hogy ne kelljen ülni, de erőt vettem magamon és igen is tudtam normális hangnemben beszélgetni a párommal. Ő sem volt itthon a szülés utáni heten, csak mikor már 3 hetes volt a pici, nem keseregtem. Szálljatok már magatokba komolyan és ne sajnáltassatok magatokat, mert kinyomtatok x számú gyereket.