Nem reg szuletett gyermekunk . Ezutan ez mindig ilyen lesz?

#27, #30, #32!

Köszönöm. Erre gondoltam én is.

Végre rendes hölgyeket is látni.

Miből gondolom, hogy ha a feleségemnek könnyű volt akkor másnak is. Nem gondolom. Nem azt írtam, hogy könnyű volt neki. De nem bennem kereste az áldozatot, akin ellehet verni a port.

Ahogy írták, örültünk egymásnak a családnak. Majd a másodiknak is.

Nem egymás ellenségeként tekintettünk sosem egymásra. Hanem mint a párunkra, társunkra.

Természetesen vannak rosszabb napok. De azt is közösen át kell vészelni.

Csak 2 évig dolgoztam olyan robot helyen, (az építkezésen), utána a mai napig is minden itthoni teendő közös volt, s lesz is. A gyereknevelés is. (már nem kell őket nevelni).

Azért írtam, hogy miben fárad el? Mindent csinálok itthon én is. Csináltam is. Nekem gyerekjáték. Mosás? A gép megcsinálja. Kiveszem, s kiteregetem. Vasalás? Közben megy a tv. 20-60 perc s kész. Porszívózást? Nem nehéz. Míg a feleségem ablakot tisztított, én addig kiporszívóztam mindenhol. Mikor főzött, kivasaltam. Most hétvégén így volt.

Főzés? Az sem nehéz. Míg a gyerekek kisebbek voltak, s a párom ért haza később mint én, mindig főztem valamit. Pörköltet, tésztával mi senki tud. Húst sütni? Mi abban a nehéz. Vékonyra vágott karika krumplival... Az is bele a tepsibe...

Vagy párizsisan kirántani a csirkeszárnyat, majd főzöl hozzá rizst, amire ananász levet öntesz...

A nejem imádta, a gyerekek is...

Mindig azt mondták, hogy én ízesebben sütök főzök.

Aha, szóval te segítesz a feleségednek.

Ellenben a kérdező az első napokban is magára hagyta. Na ez a baj...

24 éve vagyok férjnél, én is szültem. És szerencsére az én férjemnek fontos volt, hogy pár napot velünk legyen. Együtt lettünk szülők. A kérdező felesége még egyedül.

Nem írta sehol a kérdező, hogy nem volt otthon az első 5

napban.

Miért ne segítenék? Mondjuk az nem segítség, hanem közös teendő. Természetesen kiveszem a részem belőle. Mindig is kivettem.

Nálunk úgy volt, hogy az elsőnél még az anyósomnál laktunk. A másodiknál már külön. Kivettem 5 napot, s táviratoztam az anyósomnak, hogy meg van a baba. Jöhet. Jött is s ő volt egy vagy két hetet még a nejemmel. Akkor még nem ölt ennyi szabadságunk. 20 éve.. S két leállás a cégnél, (nyári, és a téli) a szabadságom jórészét elvitte.

Én is 2 hete szültem......

Hiába megy az ömlengés a rózsaszín ködről. Nem alszol, kimerült vagy, a szervezetet egy óriási sokk érte, amiből nincs lehetőség pihengetve regenerálodni. Ha nagy a baba akkor szanaszét vagy vágva, szakadva. Ülni, állni nem tudsz, azt érzed leszakad a gátad és mindened.

A környezeted traktál a van tej, nincs tej, miért nincs tej kérdéskörrel. Nem tudsz kimozdulni, mert még nincs napi rutinja a babának..... Sorolhatnám.

Nem kell csodálkozni azon, hogy ilyen a helyzet. Mentél már úgy haza, hogy azt mondtad a feleségednek, hogy ma délután vigyázok ÉN A SAJÁT gyerekemre, te pedig pihenj le?

Vettél át tőle otthon bármilyen feladatot? Éjszaka keltél fel a gyerekedhez? Szerintem vedd észre, hogy új rendszer születik, és ha nem akarsz ebből kimaradni, jobb ha felfogod, hogy nem segítened kell a feleségednek a baba körül, hanem neked is el kell látnod a saját gyereked.

Sok sikert!

Én kismamaként mondom, hogy a feleség is bűnös. Azért lehet rendesen is viselkedni. Elhiszem, hogy borzasztóan fel van kavarodva, de nem csak neki lett gyereke, talán pár kedves szót intézhetne ahhoz, akivel babát vállalt és összekötötte az életét.

Kérdező!

Te meg légy türelmes.

Valamint ennél nagyobb bunkóságot, hogy kb. 2 hete született egy gyereked.... Legalább azt tudnád mikor.