Miért baj, ha 20 évesen nem tudok főzni?

Anyukám főz nálunk, mert ő nagyon ügyes és jól bánik az ízekkel, illetve szereti is. Engem soha nem érdekelt a főzés, így nem voltam az a kislány, aki mindig az anyukája mellett nyújtózkodott és leskelődött a konyhapultnál. Anyukám pedig nem akarta erőltetni és neki is kényelmesebb volt, hogy a saját tempójában el tudott készíteni mindent anélkül, hogy közben még velem is foglalkoznia kellett volna. Valamint undorodom is egy-két dologtól, pl. nyers húsok, csontos-porcos-mócsingos húsok és egyszerűen rosszul is lennék, ha hozzá kellene nyúlnom valami ilyesmihez.

Az egyetem miatt külön lakom, de hétvégente általában haza szoktam jönni és olyankor anyukám pakol nekem kaját. Nyilván ez nem elég egész hétre, illetve nem minden héten járok haza és olyankor magamnak kell megoldani. Csodák csodájára olyankor sem halok éhen, mert egyszerűbb ételeket (pl. tészták, rakott cuccok, saláták) én is el tudok magamnak készíteni. Sokszor pedig nincs is időm, kedvem, energiám főzni és inkább tanulok/pihenek, így csak eszek valami hideget vagy pirítóst, tojást vagy pedig rendelek valamit. Ennek ellenére az összes női rokon azt szajkózza, hogy éhen fogok halni, életképtelen vagyok, semmitérő vagyok stb., stb. és szégyen, hogy nem tudom, hogy hogyan kell pörköltet, székely káposztát, gulyás levest, vadast stb. csinálni. Egyszer megkérdeztem, hogy hogyan kell nokedlit csinálni és akkor is el lettem mondva minden hülyének... Ha nekem ez így jó, akkor miért kell csesztetni és győzködni, hogy "de márpedig ez így nem jó"?