Miért baj, ha 20 évesen nem tudok főzni?

Hol mondtam, hogy anyámnak a konyhában a helye? Én ezt a gondolkodást undorítónak tartom, szerintem senkinek sincsen joga megmondani, hogy a másiknak "hol van a helye". Az én anyukám egyáltalán nem a "szegény meggyötört háziasszony, akit cselédnek néz a családja". Anyukám ténylegesen szeret főzni. Ő minden nap főz, mert számára ez egy hobbi, élvezet, kikapcsolódás. Ő szereti csinálni, kísérletezgetni az ízekkel, minél több mindent kipróbálni, alkotni. Olyan is előfordult már, hogy teljesen feleslegesen főzött a saját örömére és ki kellett dobni a kaját, mert annyit nem bír megenni senki sem és a fele megromlott. Senki nem kényszeríti rá, senki nem várja el tőle, ő önként csinálja, azért mert szereti. Valamint a konyhára is úgy tekint, mint a saját kis birodalma és nem szereti, ha valaki rajta kívül tevékenykedik ott. Apukám is tud főzni, de ő szinte ki van zárva onnan (csak akkor főz, ha anyukám nincsen otthon). Nekem sem engedné meg nyugodt szívvel, hogy ott főzőcskézzek és tuti, hogy veszekedés lenne a vége... Ő nem segítségnek venné, ha odaállnék elé és azt mondanám, hogy "na, anya, akkor most én főzöm a mai ebédet, addig te pihenj", hanem inkább sértésnek. Nekem tökéletesen megfelel a saját főztöm, de anyukám csak annyit mondana, hogy "mi ez a sz*r"" és kidobná, majd főzne valamit. Neki minden csak úgy jó, ahogyan ő csinálja és nincsen türelme ahhoz, hogy segítsen, tanítson, magyarázzon, hanem nemes egyszerűséggel kikapná a kanalat a kezemből. Nem véletlen az sem, hogy kiskoromban nem tanított főzni, mert kifejezetten örült neki, hogy engem nem érdekel az ilyesmi és akkor ezzel legalább nem kell nyűglődnie. Van egy idősebb testvérem is, ő ugyanígy járt, mint én és nem halt bele ő sem.

Azt nem tudom, hogy hol olvastátok, hogy anyuci kiszolgál és mindent elém tesz.... Igen, ha hazamegyek (van, hogy csak havi egyszer, de van amikor minden hétvégén), akkor viszek a kajából, amit a hétvégén főzött, viszont nem tonnaszámra pakolja a húsokat, köreteket stb., hanem max. két adagot viszek magammal és az nem elég az örökkévalóságig. Másik városban tanulok, szóval ott nem áll mellettem 0-24 anyuci, hogy lesse minden kívánságomat és nekem kell megoldani. Ha az órák után hazamegyek, akkor szívesebben tanulok, minthogy nekiálljak főzni, mert nekem a főzés egy ilyen kötelező kényszermunka, ami egyáltalán nem tud foglalkoztatni. Meg tudok magamnak csinálni egyszerűbb kajákat pl. tésztákat, rakott cuccokat, főzeléket, rántott sajtot stb., de van, hogy még ezt sem teszem meg, mert akkor már inkább gyorsan összedobok egy szendvicset vagy egy rántottát, esetleg rendelek magamnak (nem, nem anyuci pénzéből) és inkább mással töltöm az időmet pl. tanulással. Nem tudom minek főznék egy emberre, saját magamra 5 fazék székely káposztát meg pörköltet. Bonyolultabb, nehezebb, időigényesebb kajákat már nem tudnék elkészíteni, de nem is érzem szükségét, mert nekem ez így jó és így sem haltam még meg a nagy életképtelenségemben.

A nyers húsoktól, csontoktól, mócsingoktól, porcoktól pedig undorodok. Gáz vagy nem gáz, de ez van, szerintem gusztustalanul néznek ki. Egy szimpla csirkemellet vagy más tisztább húst még el tudok készíteni, ha megerőszakolom magamat, de egy csontos, porcos, zsíros húshoz már nem nyúlnék hozzá. Azt is sérelmezik, hogy nem tudok feldolgozni egy egész állatot pl. csirkét, kacsát...hát ha valaki elém tenne egy egész csirkét, hogy szedjem szét, akkor szerintem széthánynám a konyhát.

Azt nem tudom, hogy mi lesz majd, ha gyerekem lesz, mert 20 évesen még egyáltalán nem gondolkozom ilyenekben. Jelenleg még biztosan nem akarok gyereket, ez a kérdés majd max. 8-10 év múlva lesz aktuális, de az is lehet, hogy akkor is így gondolom majd. Nincsen velük semmi bajom, de nem érdekelnek, nem kedvelem őket és nem tartom őket aranyosnak, viccesnek, cukinak stb. Mindenesetre még bőven van időm megtanulni bármit, nem érzem magamat elkésve.