Mégis mi köze ehhez egy rokonnak? Milyen alapon szól bele? Vagy csak kötekedni akart?

Amikor zsidó vendéglátónál vagyok, kendőt terítek a fejemre az asztalnál, amikor keresztény szüleimnél, akkor lehajtom a fejem ima alatt, amikor otthon vagyok, akkor a saját hitem szerint tanítom a gyerekemet.

Úgy gondolom, hogy a házigazda megsértette a vendégét, a vendég megsértette a házigazdát. Hacsak nem tüntetően, provokatívan nem imádkoztatok, amivel kiérdemeltétek a gúnyos megjegyzést, akkor úgy gondolom, a konfrontálódást ők kezdték. A kérdezőt provokálták, ő is provokatívan válaszolt.

Pokollal, kénköves tűzzel gyereket ijesztgetni, a szülőt a saját szülői kompetenciájában a saját hitrendszer alapján megítélni égbekiáltó tahóság szerintem.

Tehát a válaszom az, hogy valószínűleg megelőzhető lett volna, hogy idáig fajuljon a helyzet, ha te akkor okosabb vagy (mint ők), és udvariasan válaszolsz, viszont a kialakult helyzetben már tényleg csak öltözködni és hazamenni lehetett.

A mai napig azt tapasztalom, hogy a vallásosoknak sokkal több tolerancia jár. Kérdem én, miért? Miért különb a vallásos, mint én, aki ateista? "Tartsuk tiszteletben a vallását!" Én mindenkinek tiszteletben tartok mindent, ha ez visszafele is működik. Ugyanolyan elbánást, türelmet, elfogadást várok az én nézeteim tiszteletben tartására, mint amit én adok másoknak.

Nem emlékszem olyanra, amikor ne lettem volna ateista. Gyerekként is az voltam, csak akkor nem tudtam ezt megfogalmazni. Van egy nagy telkünk, három nyaraló van rajta, a rokonság minden nyarat ott töltött, amíg kicsik voltunk az unokatestvéreimmel. Egytől-egyig mindenki vallásos, hívő, templomba járó volt, csak én nem (meg a szüleim). Mikor átmentem hozzájuk vacsorázni (körülbelül lehettem 10 éves), ők imádkoztak, én nem. Egy szót sem szóltak miatta. Ugyanúgy mi sem szóltunk, amikor ők jöttek át, és imádkoztak evés előtt. Ilyeneken nem akadtunk le.

Akkor szoktam csak úgymond visszaszólni, ha provokálnak. Annak általában az a vége, hogy a hívő feje vörös, ideges, átkozódik, én meg nézek rá, és azt gondolom, hogy ez bolond. Nem fogom tűrni, hogy bárki szurkálódjon vagy beszóljon.

A kérdésre: Semmi köze hozzá. Nincs alapja hozzá, igen, csak kötekedni.

Ez a tartjuk e húsvétot, karácsonyt marhaság. Nos, a húsvétot folyamatosan elfelejteném, ha nem lenne szünet és/vagy csokinyuszik a boltokban. Eszünk sonkát (azt se én csinálom), és ennyi. A karácsonyt azért tartom, mert az európai kultúrához tartozik, szép alkalom. És igen, alapvetően nem keresztény.

Ebben a helyzetben titeket provokáltak, direkt, a gyerek előtt. Kiabáltak. Azt mondták, hogy a pokol tüzén fogsz elégni. Ezt egy gyereknek nem kell hallania és nem kell engedned magad.

Mindenkinek tiszteletben kell tartania a másikat. Annak is, aki megy vendégségbe, és annak is, aki fogad. A vitát ők kezdték. Nem lehet mindenki hidegvérű, hogy nyugodtan tűrje a szóbeli bántalmazást. Én is hazamentem volna.

Igazat adok neked kérdező, teljes mértékben! Én nem vagyok hívő, semmilyen vallást nem követek, nem hiszek Istenben, ugyanakkor képes vagyok elfogadni mások szokásait, mások hitét, mások világlátását stb. és ezt el is várom másoktól. Úgy néz ki, hogy erre sok keresztény, állítóagosan hívő ember nem képes....Ez nagyon szomorú és az én szememben ez borzasztóan visszatetsző! Nem vagyok egy nagy szakértője a vallásnak, ugyanakkor szerintem nem tévedek nagyon nagyot, ha azt mondom, hogy a keresztény vallás egyik fontos tanítása az egyetemes szeretet. Mindenkit szeretni kell, elsődlegesen Istent, de az embereket is, függetlenül attól, hogy barát vagy "ellenség", jó vagy bűnös, mert minden ember Isten gyermeke. Mások megítélése nem az ember feladata. Fontos a belső tisztaságra való törekvés és, ha jól tudom, akkor a tíz parancsolat között is szerepel, hogy "ne hazudj és mások becsületében kárt ne tégy!"... Én úgy gondolom, hogy borzasztó, hogy egy saját magát hívő kereszténynek tituláló ember így viselkedik, de egyébként úgy gondolom, hogy ez alapvetően nem vallás kérdése, hanem ez egy általános erkölcsi norma lenne...

Sokan írták, hogy neked is imádkoznod kellett volna. Miért is? Szerintem ez egy undorító dolog, kigúnyolná vele az igazhitű embereket és egy kétszínű, hazug cselekedet lenne a részéről. Én nem hiszek Istenben, itthon sem, keresztény közösségben sem, templomban sem. Sehol, senki kedvéért nem fogok imádkozni! Én sem várom el, hogy aki nálam van vendégségben, akkor ő rúgja fel, minden szokását stb., csak azért mert az én házamban van. Ha ő vallásos, akkor imádkozzon csak nyugodtan és ahogyan már írták előttem, engem aztán az sem zavarna, ha valaki hozná az imaszőnyeget és kiteríteni a nappali kellős közepére, sőt, én becsülöm az ilyen embert, aki tartja is magát a hitéhez. Aki vallásos, akkor az mindenhol, minden körülmények között legyen hívő! Ugyanolyan visszatetszőnek tartanám, ha valaki "illendőségből" nem követné a szokásait, mint ha én elkezdenék imádkozni...hazugság, felesleges idióta színjáték. Nincsen rá semmi szükség. Tulajdonképpen tényleg párhuzamba állítható azzal a példával, amit a vegetarianizmusról írtál.

Egyébként az anyukám egy katolikus intézményben dolgozik és nemrég tartott nekik előadást a püspök atya és én is hallottam. Ő is elmondta többek között, hogy nem attól lesz valaki katolikus, hogy templomba jár és imádkozik, hanem az igaz és őszinte hitétől, ami vagy megvan valakiben vagy nincsen. Maximum annyiban múlik az emberen, hogy hagyja-e magát megszólítani, de ezt nem lehet erőltetni és nem is kell. Majd elmesélt egy történetet arról, hogy egyszer egy férfi behívta őket a lakásában és azt mondta, hogy "tessék csak körülnézni! Mindent, amit itt látnak azt én vettem, a saját pénzemből, amiért megdolgoztam. Mit adott nekem a jó isten? Semmit.". Majd a püspök hozzátette, hogy ő ezt abszolút elfogadja és ez is egy vélemény és ő ezt szorgalmazza, hogy minden embert el kell fogadni. Valamint hozzátette, hogy ő ezt kifejezetten becsüli, míg azt nem szereti, mikor látja, hogy sokan csak magukra erőltetik a vallás külsőségeit és elmondta, hogy ő imádkozik ezekért az emberekért, hogy megtalálják a saját útjukat. Én ezzel abszolút egyetértek és szerintem ez a "megfelelő" viselkedés, nem pedig az, amit a kérdező rokonai és a hozzájuk hasonlóak képviselnek.

a húsvét nem pogány ünnep, hanem akkorra helyezték, amikor amúgy is volt már ünnep. szóval ezzel keverted.

igazából itt mindenki hibás. valóban provokáltak, és ilyen esetben én általában udvarias maradok, de utólag el szoktam játszani a gondolattal, hogy mit kellett volna válaszolnom. Érdekes, hogy bizonyos emberek egyszerűen hozzá vannak szokva, hogy büntetlenül provokálhatnak másokat. Hát te most visszaszóltál. Igaz, nem volt igazad, de amúgy bátor voltál :D

Az a gyanúm, hogy az egész nem ott kezdődött. Valami ellentét már feszülhetett köztetek régebbről, vagy csak a rokon kelt bal lábbal (mostanában kihozták a sodrából más ateisták).

Valóban provokálásnak tűnik, de ismerek embereket akiknek hasonló "csipkelődős", nyers az alaptermészetük.

Ez utóbbi viszont nem jelenti, hogy ne lenne jogos a kérdése. Válaszoltál már rá magadnak? Mit ünnepeltek húsvétkor?

Szóval ezért gondolom, hogy volt valami apfeszültség, mert egyébként ez jó kulturális beszélgetés téma is lehetett volna.

Én politikai állásfoglalás külonbségre gyanakszom. A hírdetett "értékrendek" most a kampányban gyakran mutatnak ateista-teista ellentét felé.

Megkockáztatom, hogy a Momentummal szimpatizáltok.

... de ez magánügy.

Kár hagyni, hogy a társas viszonyokat rombolja a politika.