Hozzá lehet ehhez szokni? Heti balhé

AZ ordítás nem egy elfogadható nevelési eszköz, nem vezet sehová, Te magad vagy az élő bizonyíték arra, hogy inkább ellenállást vált ki, mint változást.

DE.

A kiabálás, amilyen "primitív" eszköz az érzések kifejezésére, olyan őszinte is, és akármennyire nem elegáns, de akinek nincs más eszköze, annak nagyon hasznos.

ÉN két lehetőséget látok: ha anyukád veled ordít, és az elégedetlenségének oka is van, akkor mi lenne, ha megpróbálnád összeszedni magad, és minél kevesebb okot adni arra, hogy dühös legyen rád?

Ha viszont nem veled ordít, hanem csak bele a világba, mert semmi más módját nem ismeri a stressz levezetésének,akkor 1. ne vedd magadra, vonulj el, menj el otthonról, gondolj arra, hogy neki ez feltétlenül szükséges addig, amíg más, célravezetőbb eszközt nem talál a stressz kezelésére, különben meg is betegedhet.

2. szervezz, ajánlj olyan programot, ami viszont hatékony, és méltóbb módja a stresszkezelésnek, akár közösen is. Kirándulás, valami alkotó tevékenység, BESZÉLGETÉS, STB.

Persze adekvátabb lenne a tanács, ha konkrétumokat írtál volna, miben nem vagy angyal, és miket szokott pontosan a fejedhez vágni, stb.

Első bekezdés: a gyerek betegsége miatt hogyan lehet bántani a gyereket? Szerintem nem lehet.

Második bekezdés: az hogy a föld alatt lesz, ez ilyen szófordulat, mert kivan készülve nagyon.

De az, hogy azt kiabálja, hogy téged is gyűlöl, az elfogadhatatlan.

Szóval ezek durva dolgok.

A másik oldal:

Én úgy látom, hogy anyukád ki van készülve, ki van merülve idegileg, és ez fizikailag is hathat rá (fáradtabb, gyengébb, immunrendszer gyengébb, ott kezdődhet). Szerintem nagyon ki van a stressztől. Nagy rajta a teher. Lehet, hogy ő maga is rájön később, mit mond, és azért van a fura helyzet a bocsánatkéréssel. Ez egy olyan állapot, mikor olyan r.hadt fáradt vagy, hogy csak üvölteni tudsz, és nem válogatod meg a szavaidat, szinte azt se tudod, mit, és nem tudsz uralkodni magadon, viszont esetleg később magad is meglepődsz, mit mondtál.

Az egyedül nevel, azt értem. Nem tudom, mit dolgozik, mennyire stresszes a munkája (manapság szinte minden munka stresszes). Illetve nyilván az anyagiak is okozhatják.

Nem ordítva, rá kéne venni, hogy menjen el orvoshoz, mert ennek nem lesz jó vége az ő egészségét tekintve. Van pl. olyan,h mellékvesefáradtság, a szervezet a stressz ellen kortizol hormont termel, és egyszerűen már kimerül ez a termelés. Ezt pl. magánrendelésen kezelik csak, és fizetős vérvételi helyen csinálnak rá tesztet nyálból kortizol 2500 Ft. Most ez természetesen egy lehetőség, a szervezetünk elég bonyolult, szóval az is lehet, hogy szerencsésen semmi baja idézőjelben, viszont az idegei kivannak. Azért írtam a mellékvesét, mert ez egy támpont, merthogy egy körzeti orvosnál is könnyen vakvágányra lehet menni.

Ne vedd rossz néven, ha esetleg nem azt a választ adtam, amit vártál. Átéltem. 40/N

Allj a sarkadra es mond el ezt nek!

Igazabol az a baj hogy 16 vagy es nem birsz fenyegetozni elhagyassal, elkoltozessel ha nem adja meg azt a tiszteletet.

Szoval mond el ugyanezt amit leirtal: "anya en nagyon szeretlek es szivesen meghallagatom mi bajod, de ne beszelj velem igy mert en sem teszem veled akkor te miert?" Ugy is az iranyitja a tarsalgast aki kerdez. Nyugi:) en 28 ev utan jottem erre ra, anyam pont ilyen es emiatt hogy gyerekkent hagytam hogy a fejemre nojon par kezdo kapcsolatom ugyanigy vegzodott. Es egy no nem szeret ha nem tisztel.

De ez sem a te es sem az o hibad. Nincs a csaladotokban egeszseges parkapcsolat mintakep, lehet anyukad szuleinel se volt meg. Meg ha egyutt voltak -vannak akkor se biztos.

Mathilda azt kérdezi Léontól a Léon a profi c. filmben, hogy:

"Az élet mindig ilyen nehéz, vagy csak gyerekkorban?"

"Mindig ilyen." válaszolja Léon.

Vagy megtanulod kezelni, vagy megtanulod elviselni. Gyerekként még kevesebb eszköz áll a rendelkezésedre, amivel bánni tudsz és kezelni a nehézségeket. Felnőttek meg sokszor az "inkább megtanulom elviselni" irányba indultak el és nem tanulták meg kezelni ezeket a helyzeteket.

Van néhány módszer, amivel meg lehet tanulni kezelni a személyes kiakadásokat, illetve az érdekérvényesítést. A két legegyszerűbb az "aktív meghallgatás" és az "asszertív kommunikáció".

(( Szerencsére egyre nagyobb körben terjed mindkettő és már nem csak egyetemi szemináriumokon lehet ezeket az eszközöket hallani, mint misztikus elméleteket, hanem gyakorlati hasznukat látva vannak, akik már általános iskolásoknak is tanítják ezeket. Sajnálatos, hogy még mindig kevesek ismerik és kevesen tudják használni, ami sok frusztrációhoz vezet. Magyarok különösen rosszul kommunikálnak ilyen téren. ))

Az asszertivitás elvei szerint minden emberek közötti probléma feloldható és megoldást lehet rá találni 20 percen belül, MIUTÁN mindkét személy elmondta, hogy a másik félnek mire van szüksége és ezt a másik fél már nem tudja mivel kiegészíteni. (Ez gyakorlatilag az aktív meghallgatást használja eszközül azt tovább fejlesztve.)

2x4 lépésből áll: 1: egyik fél elmondja, hogy mit akar. Nem szakítja félbe a másik, hanem végig hallgatja. 2: A másik fél belekérdez, hogy mit nem érett meg belőle, mi az, amit szeretne, részletesebben hallani. Ezekre a kérdésekre választ kap. 3: A másik fél összefoglalja saját szavaival, amit az első fél mondott, az első fél hallgat és nem szól közbe, figyel, mit mond a másik fél. 4: Az első fél kiigazítja, amit a másik fél mondott. Ezt a 4 lépést addig ismétlik, amíg az első fél megelégszik azzal, amit a másik fél visszamondott. Majd szerepet cserélnek és jön újra a 4 lépés. A végeredmény, hogy valóban megértitek a másikat és nem csak saját gondolataitokból fogtok kiindulni. Ilyenkor lehet közös megoldásokat keresni, hiszen mindkét fél érti, mi a helyzet.

Ahhoz mocsok nagy önismeret kell, hogy meg tudd fogalmazni, mit akarsz és ne csak azt mondd, hogy a másik mit ne tegyen, nem csak tiltásokból álljon a mondani valód, hanem is abból, hogy te mit szeretnél. Pl: "Elkeseredett vagyok és belefáradok az üvöltözésekbe. Szeretném, ha nyugodt hangnemben tudnánk megbeszélni a helyzetet és szükségem van arra, hogy megértést, meghallgatást kapjak. Szeretném, ha meghallgatnál és utána én is szeretnélek meghallgatni téged, de ne egymás vádaskodását soroljuk, hanem a saját igényeinket, hogy könnyebben, oldottabban tudjunk egymással élni."

Ahhoz, hogy ilyet meg tudj fogalmazni, meg kell tanulni, hogy TE mit érzel és nem azt, hogy a másik mit vált ki belőled. Meg kell tanulni nem a másikat jelzőzni, hanem saját magadról beszélni: mit érzel és mire van szükséged.

Ez működik, de csak akkor, ha kölcsönösen tudtok erről beszélni. És lehet, hogy ha valaki fáradt, frusztrált egy nehéz nap végén, nem lesz ehhez energiája, de egy mély beszélgetés nélkül nem fog kiderülni, mire van szükséged és anyudnak mire van szüksége és hogyan tudjátok a közös megoldással mindkét szükségletet kielégíteni.

Részletesebben most nem megyek bele, mert így is hosszú, amit írtam, de ehhez van sok anyag, ha érdekel.