Hogy állnátok hozzá ehhez a helyzethez? Akár szülő, akár gyerek szemmel.

Érettségi után elkezdtem OKJ-s tanulmányt folytatni, azért a szakmáért annak idején nagyon oda voltam, aztán a második év katasztrófába torkollott szó szerint, mert iskolaváltás történt, ott meg nagyon rossz volt a képzés, ezért félbehagytam. Anyukám mindent megtett, hogy boldog legyek és elintézett nekem egy támogatott képzést, melyben jelenleg részt veszek és boldog és hálás is vagyok neki, hogy itt lehetek és részt vehetek benne, azonban megbeszéltük közös megállapodással, eleinte nem tetszett az ötlet se neki, se a család tagjainak, hogy ismét vissza szeretnék térni, oda ahonnan elindultam, az előző szakmámhoz, miután a jelenlegivel végeztem. Azért is mert bánt a tudat, hogy nem fejeztem be, ilyen iskolaváltási kudarc miatt. Csak egy a gond, hogy a tanfolyam keretében kell folytatnom, ami önköltséges, de szerencsére jelenleg keresek pénzt hozzá, így tudom fedezni a tanfolyam árát, azonban az is bánt, hogy édesanyámnak meg a családnak ilyen terhet okozok, de anyával megbeszéltük a helyzetet és végül megértett ebben a helyzetben és biztat, hogy össze fog jönni és be fejezhetem azt is, nem számít hogy pénzbe kerül, mert ő az utazásban támogat, sajnos másik városban van a képzés, de csak hétvégente lenne, és mindig ezen rágódok hiába egyezett bele, meg hogy nyaggattam a bajaimmal, akkor is bűntudatom van, de megbeszéltük amint letettem azt a képzést is vissza fogom keresni az árát. Ti mit gondoltok erről a helyzetről?