Elvárhatom ezt a páromtól?

A családja nagyon más, mint az enyém és én is nagyon más vagyok, mint ők. Sokan vannak, a kisebb összejövetel is minimum 10 fő. Mi összesen vagyunk öten. Ők nem tanultak. Nem szép dolog ilyet mondani, de buták. Ettől függetlenül pár rokonát kedvelem és találok vele közös témát, mert mások vagyunk, de befogadó és kedves. De van olyan családtagja, akivel nem akarok közösséget vállalni. Olyanról van szó, aki buta, de folyton okoskodik és hosszú ideig képes beszélni olyanról, ami nekem evidencia. Ellenkezni nem lehet vele, mert amit ő mond, az a tuti. Mellette van még 1-2 olyan rokon, akivel lehetetlen szót érteni, mert óriási szakadék van köztünk értelmi és érzelmi intelligenciában is. A kellemetlen ebben, hogy a számomra kedves családtagok szoktak hívni közös programokra, de ott mindenki ott van, a fent említettek is és persze ők a leghangosabbak. Ezért az ilyeneket rendre visszautasítom, mert ha mennék, tudom, hogy feltűnést keltenénk, és ez nekem "ciki". Nem arról van szó, hogy sose találkozom velük, ünnepekkor átmegyek, vagy megyünk közös programra a nyugis családtagokkal. De az ilyen nagy családi egésznapos programokat kerülöm, ami a páromnak rosszul esik. Ő is látja mitől tartok, de ő természetesen mindegyik családtagjához kötődik, attól függetlenül, hogy milyenek. A mi családunk ráadásul nem egy programozós, ha néha van és jön a párom, szeretettel fogadják, de ha nem jön, úgyis jó. Az én fejemben tehát az van, hogy ő nyugodtan menjen velük programozni, én addig találok magamnak elfoglaltságot. A baj, hogy az ő fejében ez nem így van és rosszul esik neki, amiből folyton összeveszés lesz. Én nem érzem magam szigorúnak, mert amennyire lehet, engedek, megyek hozzájuk, nem vonom ki magam teljesen. Azonban így is rosszul érzem magam, mert az én határaimat már súrolom, az ő reményeitől viszont messze vagyok és ettől szomorú. Nem akarom bántani, de ennél többet nem akarok engedni.