Elvárhatom e azt a páromtól, hogyha nem talál bejelentett munkát, de olyant igen ahol nem jelentik be és lebukhat akkor elvállalja a munkát ha én 38 hetes várandós vagyok?

Első hszesnek: ha nem tudsz a kérdésre válaszolni, akkor mit ítélkezel?

Kérdezőnek: és te mit ítélkezel? És eleve mi az, hogy elvárhatsz-e bármit is.

Mikor fogják már fel a nők, hogy a párotok/férjetek nem a tulajdonotok?

Semmit se várhatsz és követelhetsz meg a másiktól, max. annyit, hogy téged tiszteljen, becsüljön stb. alapvető dolgokat, amik természetesnek kellene, h legyen.

És örülj annak, hogy egyáltalán ilyen munkát talált a párod, nem hogy még emiatt is pálcát verj a feje felett!

"És örülj annak, hogy egyáltalán ilyen munkát talált a párod, nem hogy még emiatt is pálcát verj a feje felett!"

Ezt elfogalmaztam, a lényeg tuti nem úgy ment át, mint amit kiakartam hozni belőle. Nem várható el, hogy a párunk milyen munkát találjon magának, majd olyan munkát talál magának, amilyet bír, és annak is örülni kell, nem még pálcát verni felette!

Azért a mai világban sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy család nem megfelelő körülmények közt éljen a munkanélküliség miatt, mint lebukjon feketemunka miatt.

Rengeteg embert ismerek, akik vagy teljesen vagy részben feketén dolgoznak, de mivel enni kell, családot el kell tartani, bejelentett munkahely meg nem igazán terem minden bokorban, így dolgoznak feketén. És iszonyatosan ritka, hogy bárki be bukta volna.

Szóval elvárni semmiképpen nem várnék el semmit, de hasonló helyzetben tennék rá nagy ívbe, hogy nem bejelentett a dolog, hanem elmennék dolgozni, akár feketén is. Mert mégis miből lesz eltartva az a pici baba? Illetve ti magatok? Egy kisbaba eltartása nem két fillér. És te még ha gyedet is kapsz kérdező, az sem olyan sok, hogy abból 3 embert el bírjatok tartani.

És nem kell a feketemunkából évekig elélni, közben lehet nézelődni, jelentkezni állásokra és ha valahová sikerül bejutni, ahol bejelentik, akkor a másikat meg otthagyja és kész.