Ha ateisták lennétek, megjelennétek rokonotok konfirmálásán?

Roppant felszínes, képmutató és megfelelési kényszeres a legtöbb ember... Az helyett, hogy tisztességesen megbeszélnék a dolgokat s egymás nézeteit nem eröltetnék a másikra.

Beszéld meg vele, hogy számodra nagyon nem komfortos, sőt kellemetlen egy ilyen helyszín, esemény stb. és a végére oda mész elé, amikor végeztek s pl meghívod valamire őt. Vagy megbeszéltek valamit, ami mindkettőtöknek okés.

Értelmes ember el fogja fogadni, hogy számodra kellemetlen, az öncentrikus meg durcizik...

Na az ezutóbbihoz hasonló egyedeket leszelektáltam. Kapcsolati formától függetlenül vagyis mindegy, hogy családtag vagy barátnak nevezett egyedről volt szó.

Érdemes olyan emberekkel tartani a kapcsolatot, akik felfogják mindazt, amiről itt is írok.

Akik vannak köteimben mindenkivel korrekten meg tudtuk s tudjuk beszélni. Nincsen felesleges dilemma, szorongás "jaj, a másik mit mond majd?"

Jómagam se kényszerítek senkit, hogy jöjjenek el adott eseményekre. Szimplán mindenkivel tudattam, hogy lesz, mikor, hol s aki akart jött, aki nem az nem. Mert elfogadom, hogy pl egy kiállítás nem mindenkit érdekel, nem mindenkinek komfortos, de ha csak szimplán otthon marad pihenni arra se tudok haragudni, mivel empatikus vagyok és megértem.

Mindemellett: mindenkinek 24 órája van/nap, majd ők eldöntik kivel, mivel töltik.

Ha pedig akarunk egymással talizni vagy közös programot csinálni egyeztetünk egymással, hogy mindegyik félnek kellemes kikapcsolódás legyen.

Nehéz elkezdeni ezt a felszabadultabb emberi kapcsolatok rendezését, megélését. Rengeteg konfliktussal jár kezdetben, ám idővel felfogják, lecsillapodnak a tenger viharos hullámai.

Úgymond a kezdeti konfliktus vállalás az ára annak, hogy a jövőben már sokkal minőségibb, kellemesebb emberi kapcsolataid legyenek.

Simán nemet mondok bármire. Meg kell tanulni nemet mondani is és azt rendezni az illetővel magatok módján.

Kommunikáció kérdése az egész.

Senkinek nem könyörögnék, hogy jöjjön el adott eseményre, ha tudom, kellemetlen számára. Akkor sem, ha pl nekem jól esne, mert már attól nem esne jól, ha tudom, hogy belekönyörögtem egy számára nem komfortos helyzetbe. Nem emberséges.

Találkozni, közös élményeket gyarapítani pedig bármikor tudunk. Pl most hétvégén bicózni, sütögetni megyünk ki egy távoli erdőbe a tó mellé.

Beszéld meg az illetővel.

#41 igen, szerintem is egy konfirmálás kínszenvedés, vigyázzatok, nehogy a templom ráomoljon valakire. Főleg ha egy számotokra fontos ember van ott.

Ki lehet bírni, nem olyan vészes, én gyermekként kellett minden vasárnap katolikus misére járjak egy olyan paphoz aki szerette a hegyibeszédet megtartani mindig.

Mégis itt vagyok, és a végére még meg is szerettem. Nem egy kínzás, nem veszik ki a vesédet közben.

Persze, hogy elmennék. Mindenkinek tiszteletben tartom a hitbéli meggyőződését. Voltam már Hit gyülekezetes, református, katolikus, krisnás esküvőn. Mindegyik szép, és érdekes volt.

Szintén nem vagyok hívő és egy egyházi iskolában dolgozom. Sem a lelkésznek nincs velem problémája, sem nekem nincs bajom a munkahelyemmel. A kölcsönös tolerancia a lényeg.

#49

Ezt szerintem kérdezd meg az illetékes(ek)től, hogy szerintük mi illik.

Szerintem ünneplő cipő, de nem voltam még konfirmáláson.