Szabadnaposként/munkanélküliként hányszor vigyáznál rokongyerekre ingyen és milyen mértékben?

Én sem.ertem miért kel direkt félreérteni a kérdest. A hug sose vigyáz a gyerekre, egy normális testvéri viszonyba belefer az hogy 5 évente egyszer szivesseget kér az ember.

Viszont a kérdés félreérthető. Úgy tűnik mintha a hug pénzt kérne az extra szórakoztatasert, pedig nem. Csak azt mondta hogy ő nem tud szórakoztatni egy gyereket. Ez teljesen rendben van. Nem is kel. Elég ha vigyáz rá. Ha jól értem nincs arról szó higy bemet mondott volna, csak azt mondta hogy bem tudja szórakoztatni. Nem értem kérdező hogy miért keverted bele a pénzt, hogy egy rokon hányszor vigyáz ingyen egy rokon gyerekre. Általában nem kérnek pénzt, ha nem tudják elvállalni német mondanak, vagy valamilyen kifogást.

Nem olvastam végig a válaszokat. Szerintem szomorú a “magadnak csináltad” felfogás, meg a “senkit nem kotelezhetsz”. Ez egyrészt igaz, másrészt a kérdező nem írta, hogy másnak csinálta vagy bárkit kötelezni akarna.

Most már egyre többet írnak arról, hogy mennyire káros sok szempontból a szétesett társadalom.

Röviden a kérdésre: ha nem lenne halaszthatatlan ügyem, vagy nem lennék halálosan kimerült, elvállalnám. Számomra abszolút beletartozik a normalitásba.

Nem vigyáznék rá, nem az én dolgom más BETEG gyerekének a pesztrálása.

Még ha egészséges volna, TALÁN (max 2-3 órán keresztül), betegként kizárt.

De már nagyon unalmas vagy, ez már legalább a harmadik kérdésed, amiben ELVÁROD, hogy xy rokon vigyázzon a gyerekedre, ésm ilyen szmét, amiért a saját életét élné inkább.

Persze az összes fiktív dolog.

#55: Én nem olvastam itt mostanában hasonló kérdést, de simán lehet...

De szerintem a kérdező nem várt el semmit, csak segítséget kért. A segítséget csak részben kapta meg ( talán), mert azt nem tudjuk, hogy végül a húga 'megőrizte' a gyereket vagy a kérdező talált egy 100%-os pesztrát, de ez mindegy is...

A lényeg az,m hogy nem várta el...

#54: Ha a gyerek nem lett volna beteg, akkor nem kellett volna pesztra, mert oviban lett volna. De abban igazad van, hogy nem a Te dolgod, hanem a szülőké. Akik segítséget kértek...

Mindenkinek, bár cseppet (nagyon) off:

vidéki kislány vagyok, de közel 40 éve Pesten élek. Az összes rokonom borsodi, vannak olyanok, akik életükben nem jártak még a fővárosban. Az egyik idősebb rokon már többször feljött hozzám 'Budapestet nézni'. Ez úgy zajlott, hogy vártam a busznál, pár napig nálunk lakott, vittem ide-oda, majd feltettem a buszra. Ezt elmesélte a nyugdíjas táncklubban, és felhívtak, hogy jönnének többen budai várat nézni, elkísérem őket? 7:30-kor indultam, 17:00 -kor értem haza, de nyolc idős hölgy ( 70 körüliek) megnézte a Városligetet,a Zene házát, a Széchenyi-fürdőt, az Operát, a Dexler-palotát és a budai várat templomostul- bástyástul, plusz a Postapalotát. Ők még most a vonaton ülnek, kb 20:00-ra érnek haza és kb 6-kor indultak otthonról. Ez tőlük sok extra energiát igényelt, de én értékeltem a tudásvágyat és a rokont úgy is elkísértem volna... Tehát mondhatni, szívesség volt, annak ellenére, hogy itthon kb 2 köbméter vasalni való vár... Viszont köpni-nyelni nem tudtam, amikor a rokon a zsebembe dugott egy csomó pénzt( egyformán adták össze, igazságosan) köszönetként, hogy vegyek magamnak ajándékot.( 2 színházjegy kijön belőle, azt fogok venni) És finoman jelezték, hogy ők úúúúúúgy megnéznék tavasszal a Margit-szigetet... Értitek, mit akarok mondani? Nem volt kötelező kísérgetni őket, a rokont magában beültethettem volna a kocsiba és sokkal gyorsabban lezavarjuk, amit ő látni szeretett volna, stb... de nekik se kellett volna engem és a páromat 'színházjeggyel meglepni'. Szóval hogy ezeket a szívességeket el kell kezdeni és utána viszonozni kell. És nyilván mindig van olyan szitu, ami nem túl kellemes ( pl közgázos egyetemistaként mesélni az 5 éves pettyesnek, de az időt már úgy is rászánta, akkor meg miért ne?) de a másikat egy kis időre elégedetté teszi, és én se vágok eret magamon... Szóval hogy nem kellene úgy éreznünk( magamról is beszélek) hogy valami borzasztó dolog történik velem/életem eseményéről maradok le , ha valami szívességet teszek a másiknak. Olyan szívességet, amit nem ELVÁR, DE KÉR. És ezt nem értem sokatok hozzászólásában: úgy reagáltok, mintha a kérdező korbáccsal hajtotta volna a tesót a bébipesztrára, ami 1 hónapig tartott volna. ( egyetemistának mi az a 1,5 nap, amikor mesél és királylányost játszik az 5 éves unokahugival?)

Furik vagytok itt sokan nekem, egyértelműen a kérdezővel tudok azonosulni... ÉS MÉG A 22 ÉVEST IS JOBBAN MEGÉRTEM, MERT Ő TALÁN MÉG 'GYEREK'. Titeket nem értlek, felnőtteket. Hogyan tudtok így , ennyire sarkosan elzárkózva élni a környezetetekben? Boldogok vagytok? Nektek nem hiányzik az a csipetnyi jó érzés, amit az nyújt, hogy segítettetek valakinek? Szép estét nektek!

Utolsó, azért ne hasonlítsuk már össze a vasalást egy vizsgára tanulással, vagy munkával. A vasalás megvár, de ha nem tanulsz, és buksz egy vizsgán, akkor hosszabb lehet a vizsgaidőszakod.

És te jó szamaritánusként vettél volna ki szabadságot hogy a néniket kísérgesd? Bár gondolom nem dolgozol.

#58: Te voltál egyetemista? Gondolod, hogy egy egyetemista folyamatosan tanul, abban a másfél napban is?(ráadásul vállalta, tehát vélhetően ott volt a gyerekkel csak nem úgy csinálta, hogy a gyerek-anyuka is élvezze. Pont erről beszélek, ez már nem fizikai korlát, csak belső akarat-nem akarat kérdése)

Egyébként honnan a jó francból gondolod, hogy egy infós közgazdász nem dolgozik, ez tipikusan nem az a szakma!:):):)

Természetesen dolgozom, de szabadúszó vagyok, egyeztettem a hölgyekkel, hogy mi az a nap, amit én szabaddá tudok tenni és nekik is jó. Ergo: szabadságot vettem ki valóban, hiszen amíg kísérgettem, addig nem dolgoztam és nem kerestem. Egyéb kifogás?

Egyébként a reakciód teljesen tipikus, Te kapásból össze tudtad hasonlítani a két esetet , de önmagában az általam leírtakat nem tudtad felfogni... Szerintem veled itt célszerű befejeznem a diskurzust. Szép napot neked!