Most ezért tényleg mi vagyunk a hibásak?
Kicsit hosszabb lesz, előre is elnézést kérek érte ...
Szóval a férjemmel van egy kislányunk, aki most 9 és fél éves.
Ha néha úgy alakul, egy ideje másfél-2 órára egyedül hagyjuk (mondjuk pl egyikünk dolgozik, másik el kell menjen bevásárolni) de sosem többre, mindent kikészítünk neki, amire szüksége lehet (tehát tűzhelyet, ilyesmit nem kell meggyújtania) és a telefonszámunkat is tudja fejből, hogy fel tudjon hívni, ha szükséges. Ezt kb fél éve csináljuk, nagy ritkán amikor nincs más megoldás, de eddig sosem volt probléma.
Férjem családja sajnos nem segít semmit, az enyémek még messze vannak (több ezer km).
Férjemnek van jó sok féltestvére (aki nem is igazán vérszerinti féltestvér, mert sem az anya, sem az apa nem ugyanaz). Ebből az egyik egyedül neveli a fiát, aki most 12 és fél éves.
Mi ezen a héten nagyjából itthon vagyunk, ìgy megkért, hogy három napra vállaljuk már el a gyereket. Érdekes, a vérszerinti testvérei közül senki sem ér rá... De ez már általános, megszoktuk.
Csakhogy ma este úgy alakult, hogy váratlanul egyszerre kellett elmennünk a férjemmel (illetve nem pont egyszerre, de volt egy kb másfél órás átfedés a két távollét között, amíg egyikünk sem lett volna itthon.).
Elkészítettük a gyerekeknek a kaját előre, betettünk egy filmet, hogy addig nézzék (mire vége lett volna, egyikünk haza is ér...)
Erre a kissrác (mondom, majdnem 13 éves) felhívja az anyját, hogy mi egyedül hagyjuk őt.
Erre az anyja mint a fúria, hogy mi mekkora szemetek vagyunk, hogy erre nem vagyunk képesek, hogy vigyázzunk a gyerekére, stb stb. A férjem erre lemondja a programját, az anyja felrohan a gyerekért, de annyira nem képes, hogy bejöjjön legalább köszönni, felkapja a gyereket és elrohant. A kislányom meg sír mert nem érti, hova lett az unokatestvére és miért ment el ilyen hirtelen.
Persze megint én vagyok a szemét (amúgy is mindig savaz az egész család, hogy mert én mindig csak a karrieremmel foglalkozom...) Igaz, szeretem a munkámat... és nem igazán hagyományos irodai munkarendben dolgozom...
Mondtam a férjemnek, hogy na nekem itt lett elegem a családjából, mert állandóan csak mi segítünk ennek a lánynak, de még ekkor is megkapjuk a magunkét. Mire a férjem azt válaszolta, hogy nyugodjak le, ne csináljam a fesztivált. És legközelebb megint be fogja vállalni a srácot...
Most ez tényleg ennyire gáz volt, amit csináltunk, hogy ennyire meg kelljen ránk haragudni, és elnézzem, hogy köszönés nélkül beviharzik 2 nap gyerekőrzés után, felkapja a gyereket és beszélni sem hajlandó?????
Eléggé kivagyok mert tényleg nem értem, és megint engem fognak mindenért hibáztatni...
Köszi, ha válaszoltok...
Bocsi kérdező nem neked szántam :D hanem a 45-ösnek.
47-es voltam
" Nem beszéltünk arról, hogy nem hagyjuk egyedül,"
Ha átküldik hozzátok, hogy ne legyen egyedül, akkor ez azért elég evidens :D
"ogy nem vagyok hajlandó 3 napig mindent lemondani és itthon ülni csak azért, mert épp itt van a gyerek."
Miért is kéne? A férjed vállalta el, az ő rokonsága, majd ő üldögél vele.
"6 éves kislányunkat simán otthon hagyjuk másfél órára"
Én ezt kibszott módon nem hangoztatnám. Normálisak vagytok?
24-es: én sem tudtam volna jobban megfogalmazni, 100%-ban igazad van.
Amúgy a minimum az lett volna, hogy előre szóltok a rokonnak h lehet hogy pár órára egyedül kell hagynotok a gyerekeket, mert közbejöhet munka stb és ti ilyenkor simán magára hagyjátok a saját gyereketeket. Akkor már az elején tudott volna mérlegelni, hogy ilyen feltételek mellett rátok akarja-e (meri-e) bízni a saját gyerekét. Így most olyan mintha sunyi módon, szándékosan elhallgattátok volna előle a dolgot, remélve, hogy "a gyereknek nem jár el a szája".
A nő tudott róla hogy egyedül hagyjátok a gyerekeket? Mert ha nem akkor teljesen jogosan akadt ki. Olvastam a válaszaidat azt is amikor azt írtad le hogy mondtad a gyereknek hogy mekkora szarkavaró. Itt igaza van a férjének itt túllőttél a célon.
Ha a nőnek megmondjátok hogy ettől-eddig egyedül lesznek a gyerekek akkor okés a dolog. De más gyerekét az illető tudta nélkül nem hagyjuk egyedül. És ez nem önállóság kérdése.
Szóval röviden, igen ti vagytok a hibásak
55-ös vagyok.
Azt nem is olvastam, hogy megdorgáltad a másik gyereket, mert elmondta, amit tapasztalt.
Hát, hogy szépen fogalmazzak, te nem vagy normális.
Egyáltalán miért foglalkozol vele, ha amúgy se bírod őt/őket (őket: mármint a teljes rokonságot)? Nem hogy örülnél, hogy ezek után lehet, hogy többé nem fog szívességeket kérni tőletek, meg nem lesznek súrlódások, csak ignoráljátok egymást. Neked komolyan semmi sem jó?
De hogy ne csak savazás legyen, adok tanácsot is: felejtsd el a férjed rokonságát. A férjedet vetted el, nem a rokonságát (akik ha jól értettem, nem is a férjed vér szerinti rokonai), szóval ha legközelebb segítséget kérnek, oldja meg a férjed, ha ennyire puding, hogy nem tud nemet mondani, és ha az sem tűnik fel neki, hogy ez az egész éket ver közétek.
A legjobb az lenne, ha ultimátumot adnál a férjednek, hogy: vagy a """rokonaid""", vagy az igazi családod.
Ha szerintetek tényleg normális, hogy rendszeresen magára hagytok egy 9 évest, este is, akkor nincs mit mondanunk.
Remélem legalább facebookra kiírjátok mikor elindultok hogy biztos megtalálja a gyereket akinek meg kell:-D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!