Most ezért tényleg mi vagyunk a hibásak?
Kicsit hosszabb lesz, előre is elnézést kérek érte ...
Szóval a férjemmel van egy kislányunk, aki most 9 és fél éves.
Ha néha úgy alakul, egy ideje másfél-2 órára egyedül hagyjuk (mondjuk pl egyikünk dolgozik, másik el kell menjen bevásárolni) de sosem többre, mindent kikészítünk neki, amire szüksége lehet (tehát tűzhelyet, ilyesmit nem kell meggyújtania) és a telefonszámunkat is tudja fejből, hogy fel tudjon hívni, ha szükséges. Ezt kb fél éve csináljuk, nagy ritkán amikor nincs más megoldás, de eddig sosem volt probléma.
Férjem családja sajnos nem segít semmit, az enyémek még messze vannak (több ezer km).
Férjemnek van jó sok féltestvére (aki nem is igazán vérszerinti féltestvér, mert sem az anya, sem az apa nem ugyanaz). Ebből az egyik egyedül neveli a fiát, aki most 12 és fél éves.
Mi ezen a héten nagyjából itthon vagyunk, ìgy megkért, hogy három napra vállaljuk már el a gyereket. Érdekes, a vérszerinti testvérei közül senki sem ér rá... De ez már általános, megszoktuk.
Csakhogy ma este úgy alakult, hogy váratlanul egyszerre kellett elmennünk a férjemmel (illetve nem pont egyszerre, de volt egy kb másfél órás átfedés a két távollét között, amíg egyikünk sem lett volna itthon.).
Elkészítettük a gyerekeknek a kaját előre, betettünk egy filmet, hogy addig nézzék (mire vége lett volna, egyikünk haza is ér...)
Erre a kissrác (mondom, majdnem 13 éves) felhívja az anyját, hogy mi egyedül hagyjuk őt.
Erre az anyja mint a fúria, hogy mi mekkora szemetek vagyunk, hogy erre nem vagyunk képesek, hogy vigyázzunk a gyerekére, stb stb. A férjem erre lemondja a programját, az anyja felrohan a gyerekért, de annyira nem képes, hogy bejöjjön legalább köszönni, felkapja a gyereket és elrohant. A kislányom meg sír mert nem érti, hova lett az unokatestvére és miért ment el ilyen hirtelen.
Persze megint én vagyok a szemét (amúgy is mindig savaz az egész család, hogy mert én mindig csak a karrieremmel foglalkozom...) Igaz, szeretem a munkámat... és nem igazán hagyományos irodai munkarendben dolgozom...
Mondtam a férjemnek, hogy na nekem itt lett elegem a családjából, mert állandóan csak mi segítünk ennek a lánynak, de még ekkor is megkapjuk a magunkét. Mire a férjem azt válaszolta, hogy nyugodjak le, ne csináljam a fesztivált. És legközelebb megint be fogja vállalni a srácot...
Most ez tényleg ennyire gáz volt, amit csináltunk, hogy ennyire meg kelljen ránk haragudni, és elnézzem, hogy köszönés nélkül beviharzik 2 nap gyerekőrzés után, felkapja a gyereket és beszélni sem hajlandó?????
Eléggé kivagyok mert tényleg nem értem, és megint engem fognak mindenért hibáztatni...
Köszi, ha válaszoltok...
válasza:Csak a nyitó kifejtését olvastam el, a válaszokat nem.
6 éves kislányunkat simán otthon hagyjuk másfél órára. Ő az izgágább, a bátyját már 5 éves korában otthon hagytuk órákra.
Úgyhogy én már azon is mosolyogtam, ahogyan részletezted, hogy a 9 és fél éves gyereketeket milyen "biztonsági intézkedésekkel" hagyjátok otthon.
A 12 és fél éves fiúnál már csak legyintettem.
Ha ő ezek után felhívja az anyját és balhét csinál, én soha többé nemhogy nem vállalom be, de találkozni sem vagyok hajlandó sem vele sem az anyjával.
Amúgy vamzernek neveli az anyja, vagy mi?
Ha a párom legközelebb is bevállalná a srácot, én megmondanám, hogy ha itt találom a lakásunkban, üvöltve fogom számon kérni rajta a múltkori viselkedését. Szóval, ha akarja, vállalja, de akkor sétálgassanak az utcán, ebben a lakásban nem tűröm meg.
És természetesen mindenféle családi programról távol maradok, ahol ők jelen vannak.
Ilyen bunkók nem hiányoznak az életemből.
Megj.: természetesen a mi rokonságunkban ilyen viselkedés elképzelhetetlen lenne, így ilyen konfliktusok sem merülnek fel.
Kérdező a férjednek mi a jó abban, hogy ilyen idióta rokonoknak szívességeket tesz?
válasza:Bsszus, MÁS GYEREKÉT NEM hagyom egyedül, ennyire nehéz felfogni?
És itt nem az önállóságról van szó, hanem hogy rátok bízták a gyereket, ennyi a nagy helyzet.
Ezek után én sem vinném hozzátok, és nem azért, mert hisztizek, hanem mert nem figyeltek rá. És ha történik valami, akkor majd széttárjátok a kezeteket.
Öcsém haverja 15 volt, amikor leesett a létráról, és szétcsapta a fejét. Ha csak öcsémmel vannak ketten, lehet meg is hal, mert öcsém konkrétan sokkot kapott a vértől, én hívtam a mentőket, meg aztán a saját és az ő szüleinket.
És ők már 15 évesek voltak, nem 10 meg 13.
válasza:Én csak egy dolgot nem értek. Anyukának hogy lett hirtelen ideje azonnal odarohanni a fiáért? Feltételezem okkal bízta rátok a gyereket több napra. Legalábbis magamból kiindulva...én akkor hagynék ott másnál több napra gyereket, ha fizikálisan képtelen lennék megoldani azt, hogy én vigyázzák rá, pl. elutazok és nem tudom magammal vinni.
Nyilván felvigyázás előtt tisztázni kell a dolgokat, de szerintem ezeket már bőven sokan leírták előttem. Engem csak ez az aprócska részlet érdekel, hogy mégis hogyan tudott egyből ott teremni.
válasza:"Én csak egy dolgot nem értek. Anyukának hogy lett hirtelen ideje azonnal odarohanni a fiáért? "
Ezt írtam én is. De gondolom ez is olyan anyuci lehet, aki mindig másokra lőcsöli a gyerekét. Gondolom a többi rokon már ismeri a szokásait, elegük is van belőle. Ők már nem dőlnek be neki. A kérdező férje meg igen.
válasza:32-es, ha ti ilyen életképtelen Darwin-díjasok vagytok, akkor 18 éves korotokig gumiszobában kellett volna tartaniuk a szüleiteknek.
Normális gyerek 12 évesen önállóan közlekedik a lakóhelyén (akkor is, ha nagyváros), önállóan boltba megy stb. így föl se merül, hogy otthon egyedül lehet-e hagyni.
válasza: válasza:A nagyobb lányom 9 éves, most kezdem rövidebb időkre (15-20 perc) itthon hagyni.
Ha egy másik gyereket az én felügyeletemre bíznak nem hagyom otthon 10 percre sem KIVÉVE ha előre meg van beszélve a másik szülővel!
Ez így korrekt!
válasza:37
Bar ezzel egyetértek, de a kérdező sztorijában arról van szó hogy a kérdezőnek volt programja, viszont a párja így is elvállalta, aztán meg neki is lett programja, és ott is hagyta őket, de mégis a kérdező van beállítva minden csúnyának.
válasza:36: "Viszont ha az én gyerekem hagynád magára, én is megharagudnék"
Nagyon helyes, ne is bízd soha többé ilyen szülőre, mint a kérdező. Ő is csak örülne, ha félbolond, paranoiás ősanya rokonai nem kérnének tőle ilyeneket.
35-ös, otthon voltak a házban. 3 kutyával senki nem jön be az udvarunkba, nemhogy szexuális ragadozó...
A kutyák kedvesek, de a helyiek félnek tőlük mint a tűztől. Többször láttunk fiatalokat akik nézegettek be az udvarba, hogy mit lehet elvinni, megláttak a kutyát és egyből menekültek. Szóval bejönni senki sem jön be, ez tuti. Még ha szerelő vagy szállító jön, az is kéri, zárjuk be a kutyát, pedig soha az életben nem támadtak senkire. Ráadásul kistestű mindegyik, nem is valami nagykutya ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!