Most ezért tényleg mi vagyunk a hibásak?

Kicsit hosszabb lesz, előre is elnézést kérek érte ...

Szóval a férjemmel van egy kislányunk, aki most 9 és fél éves.

Ha néha úgy alakul, egy ideje másfél-2 órára egyedül hagyjuk (mondjuk pl egyikünk dolgozik, másik el kell menjen bevásárolni) de sosem többre, mindent kikészítünk neki, amire szüksége lehet (tehát tűzhelyet, ilyesmit nem kell meggyújtania) és a telefonszámunkat is tudja fejből, hogy fel tudjon hívni, ha szükséges. Ezt kb fél éve csináljuk, nagy ritkán amikor nincs más megoldás, de eddig sosem volt probléma.

Férjem családja sajnos nem segít semmit, az enyémek még messze vannak (több ezer km).

Férjemnek van jó sok féltestvére (aki nem is igazán vérszerinti féltestvér, mert sem az anya, sem az apa nem ugyanaz). Ebből az egyik egyedül neveli a fiát, aki most 12 és fél éves.

Mi ezen a héten nagyjából itthon vagyunk, ìgy megkért, hogy három napra vállaljuk már el a gyereket. Érdekes, a vérszerinti testvérei közül senki sem ér rá... De ez már általános, megszoktuk.

Csakhogy ma este úgy alakult, hogy váratlanul egyszerre kellett elmennünk a férjemmel (illetve nem pont egyszerre, de volt egy kb másfél órás átfedés a két távollét között, amíg egyikünk sem lett volna itthon.).

Elkészítettük a gyerekeknek a kaját előre, betettünk egy filmet, hogy addig nézzék (mire vége lett volna, egyikünk haza is ér...)

Erre a kissrác (mondom, majdnem 13 éves) felhívja az anyját, hogy mi egyedül hagyjuk őt.

Erre az anyja mint a fúria, hogy mi mekkora szemetek vagyunk, hogy erre nem vagyunk képesek, hogy vigyázzunk a gyerekére, stb stb. A férjem erre lemondja a programját, az anyja felrohan a gyerekért, de annyira nem képes, hogy bejöjjön legalább köszönni, felkapja a gyereket és elrohant. A kislányom meg sír mert nem érti, hova lett az unokatestvére és miért ment el ilyen hirtelen.

Persze megint én vagyok a szemét (amúgy is mindig savaz az egész család, hogy mert én mindig csak a karrieremmel foglalkozom...) Igaz, szeretem a munkámat... és nem igazán hagyományos irodai munkarendben dolgozom...

Mondtam a férjemnek, hogy na nekem itt lett elegem a családjából, mert állandóan csak mi segítünk ennek a lánynak, de még ekkor is megkapjuk a magunkét. Mire a férjem azt válaszolta, hogy nyugodjak le, ne csináljam a fesztivált. És legközelebb megint be fogja vállalni a srácot...

Most ez tényleg ennyire gáz volt, amit csináltunk, hogy ennyire meg kelljen ránk haragudni, és elnézzem, hogy köszönés nélkül beviharzik 2 nap gyerekőrzés után, felkapja a gyereket és beszélni sem hajlandó?????

Eléggé kivagyok mert tényleg nem értem, és megint engem fognak mindenért hibáztatni...

Köszi, ha válaszoltok...