Most ezért tényleg mi vagyunk a hibásak?
Kicsit hosszabb lesz, előre is elnézést kérek érte ...
Szóval a férjemmel van egy kislányunk, aki most 9 és fél éves.
Ha néha úgy alakul, egy ideje másfél-2 órára egyedül hagyjuk (mondjuk pl egyikünk dolgozik, másik el kell menjen bevásárolni) de sosem többre, mindent kikészítünk neki, amire szüksége lehet (tehát tűzhelyet, ilyesmit nem kell meggyújtania) és a telefonszámunkat is tudja fejből, hogy fel tudjon hívni, ha szükséges. Ezt kb fél éve csináljuk, nagy ritkán amikor nincs más megoldás, de eddig sosem volt probléma.
Férjem családja sajnos nem segít semmit, az enyémek még messze vannak (több ezer km).
Férjemnek van jó sok féltestvére (aki nem is igazán vérszerinti féltestvér, mert sem az anya, sem az apa nem ugyanaz). Ebből az egyik egyedül neveli a fiát, aki most 12 és fél éves.
Mi ezen a héten nagyjából itthon vagyunk, ìgy megkért, hogy három napra vállaljuk már el a gyereket. Érdekes, a vérszerinti testvérei közül senki sem ér rá... De ez már általános, megszoktuk.
Csakhogy ma este úgy alakult, hogy váratlanul egyszerre kellett elmennünk a férjemmel (illetve nem pont egyszerre, de volt egy kb másfél órás átfedés a két távollét között, amíg egyikünk sem lett volna itthon.).
Elkészítettük a gyerekeknek a kaját előre, betettünk egy filmet, hogy addig nézzék (mire vége lett volna, egyikünk haza is ér...)
Erre a kissrác (mondom, majdnem 13 éves) felhívja az anyját, hogy mi egyedül hagyjuk őt.
Erre az anyja mint a fúria, hogy mi mekkora szemetek vagyunk, hogy erre nem vagyunk képesek, hogy vigyázzunk a gyerekére, stb stb. A férjem erre lemondja a programját, az anyja felrohan a gyerekért, de annyira nem képes, hogy bejöjjön legalább köszönni, felkapja a gyereket és elrohant. A kislányom meg sír mert nem érti, hova lett az unokatestvére és miért ment el ilyen hirtelen.
Persze megint én vagyok a szemét (amúgy is mindig savaz az egész család, hogy mert én mindig csak a karrieremmel foglalkozom...) Igaz, szeretem a munkámat... és nem igazán hagyományos irodai munkarendben dolgozom...
Mondtam a férjemnek, hogy na nekem itt lett elegem a családjából, mert állandóan csak mi segítünk ennek a lánynak, de még ekkor is megkapjuk a magunkét. Mire a férjem azt válaszolta, hogy nyugodjak le, ne csináljam a fesztivált. És legközelebb megint be fogja vállalni a srácot...
Most ez tényleg ennyire gáz volt, amit csináltunk, hogy ennyire meg kelljen ránk haragudni, és elnézzem, hogy köszönés nélkül beviharzik 2 nap gyerekőrzés után, felkapja a gyereket és beszélni sem hajlandó?????
Eléggé kivagyok mert tényleg nem értem, és megint engem fognak mindenért hibáztatni...
Köszi, ha válaszoltok...
Nehezen tudom elképzelni, amint egy tizenhárom éves fiú telefont ragad és panaszolja az anyjának, hogy felügyelet nélkül hagyták. Hacsak nem azért tette, mert nem akart a kérdezőéknél maradni.
Egyébként ahogy fentebb írta valaki, én a lányom miatt aggódtam volna inkább.
42-es pedig így történt.
Hogy akart-e vagy sem, azt nem tudom, máskor is jött már, egy időben rendszeresen minden péntek-szombaton nálunk volt, mert péntek esténként az anya randizni/ bulizni ment, szombat délelőtt még dolgozott. Akkor nem is jártunk el sehova sem pénteken, sem szombaton, mert vigyáztunk a gyerekre. És ez így ment vagy 2 évig rendszeresen. Egy szabad péntek esténk sem volt.
43-ra:
Azért jó nagy h..lye a férjed, hogy ezt így szó nélkül bevállalta 2 éven át. És te meg jó türelmes feleség vagy. Sok nő 4-5 hónap után már beadta volna a válópert emiatt. És meg is érteném őket.
Más.
Nem tartozik a kérdéshez, csak most tűnt fel hogy a te szüleid több ezer km-re élnek innen, míg férjed családja a közelben lakik. Eszerint nem mindketten magyarok vagytok? Melyikőtök milyen nemzetiségű, és milyen országban éltek?
Csak mert így még a kulturális különbözőség is nehezíti, hogy közös nevezőre jussatok.
Mellesleg a családjához már rohadtul semmi kedvem, mert épp mindig valakit kiközösítenek, és a többi pedig benyeli.
Mi meg megkaptuk többször, hogy prolik vagyunk, mert pl én nem adok ki 4-500 eurót egy táskáért, meg baromira nem érdekel, hogy épp milyen márkás ruha van rajtam. Bútorokat az újonnan vett házba pedig én barkácsoltam, raklapokból. És nem designer üzletből szereztük.
Annak idején amikor a régi lakásunkat elhagytuk, otthagytuk a teljesen jó IKEA bútorokat a férjem féltesójának aki átvette a lakást, mi meg vehettünk mindent újra. Mire a lány anyja (aki mellesleg ennek a sógornőmnek az anyja is) kiverte a patáliát, hogy milyen sz***kat hagytunk neki ott (6 hónapos bútorok voltak) mert IKEA-ból csak a prolik vesznek bútort, és azonnal adjuk oda a menhelyszolgálatnak...
Komolyan mondom, nem hittem volna, hogy a francia családok egymás között ilyen kisstílűek, áskálódósak. Mint a legprolibb, legbunkóbb, legótvarabb magyar családok.
Már az is döbbenetes nekem, hogy franciák azért cseszegetnek egy nőt, mert ő (szerintük) túl sokat foglalkozik a karrierjével.
Ehhez képest az orbáni Magyarországon az alföldi parasztemberek is liberális és felvilágosult emberek lehetnek.
Jöjjön ide Macron elnök liberalizmust tanulni. :-)))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!