Miért viselkedik így a fiam barátnője? Olyan mintha kerülni akarna engem?

Bocsika, de olyanokat írogattok hogy gátlásos..

Én is 40 vagyok, kB ugyanezeket tapasztaltam már : kerülte a szemkontaktust, meg úgy egészében engem is, utcán elfordul hogy ne kelljen köszönni, bejön az udvarba, kinnt marad hogy velem ne kelljen kommunikálni. Kibukott azóta a dolog, ami már az elején is nyilvánvaló volt nekem. Hiába főztem, hívtam, lehetetlen volt és felesleges volt minden.

Ez azért írom, hogy gátlásos, mert én is az vagyok, és nem szeretem az arcba mászós embereket, akik nem tudják elviselni, ha valaki nem kíváncsi rájuk.

Mást nem tud senki írni, csak a saját érzéseit vagy véleményét.

Lassan mar' 10 eve lesz hogy kb ugyanez a szitu volt :D

Nem aludtam naluk mert nem tudtam ott aludni..megorultem abba a lakasba :D

Anyuka probalt jofej lenni de sok volt. Illemtudo maradtam. De kerultem.

Tizen ev utan is! De szerintem ne eroltesd. Nem teged valasztott hanem a fiadat.

Ami alap es elvarhato: koszonjon mindig, ne hangoskodjon az otthonotokban, ha nem erzi jol magat legyenek tobbet a lany szuleinel, es koszonje meg nektek ha megkinaljatok valami etellel. Ez a minimum.

De azt hogy dumalgassatok szerintem ne vard el. En tolem is elvartak: annal jobban kerultem.

N

Kedves tőled, hogy így állsz a lányhoz, de megamból kiindva extrém kínosan érezheti magát. Nem azért mert te teszel rosszat, hanem valószínűleg ő is ennyire zárkózott. Nekem is irtó jófejek voltak ex anyósjelölték, de borzasztóan kínos volt minden ilyen együtt vacsora stb.

Hálát adok a jó istennek, hogy a párom nincs jóban a szüleivel(mármint nem konkrétan azért, hogy rossz a viszonyuk), hanem mert nem kell ilyen extrém szorongós helyzetben lennem.

Én is ilyen vagyok.

Eleve nem vagyok kislány, hogy kiszolgáljanak, azt pedig egyenesen gyűlölö, amikor étellel akarnak kedveskedni.

Csendes vagyok, visszahúzódó, a magam világában élek (írok), nem szívesen beszélgetek másokkal, mert nem szeretem az erőltetett témákat- márpedig nagyon sok téma az!

Vagy egyszerűen nem szeretek üresen fecsegni. Akkor inkább maradjunk csendben (mondjuk olyankor én felállok és bemegyek pl a szobámba - és ezért sem szeretek vengédségbe menni, mert ott bájologni KELL, akkor is, ha éppen rhadtul nincsen hozzá kedvem.)

33n :)

Az utcán elfordulás meg... magamból kiindulva, amilyen elvarázsolt vagyok, szó szerint elém kell lépni, hogy egyáltalán felfogjam, hogy "jé, téged ismerlek", mert különben úgy elmegyek akárki mellett, mint a huzat.

A párom is ilyen, integetek neki, és amikor már elkapom a karját, hogy hé, szia, ne menj el mellettem, akkor döbben rám, hogy ja, szia, kedves, észre sem vettelek.

Te nem akarnál jó viszonyt egy olyan személlyel, aki félig-meddig veled lakik? - hagyd békén.

Attól, mert nem beszélget veled heti többször, nem jelenti azt, hogy nincs jó viszony, ha viszont erőszakoskodsz, akkor garantáltan teljesen bezárkózik.

Én a barátommal élek együtt 6 éve, de van olyan hét, hogy alig beszélgetünk, mert én írok, és olyankor kínszenvedés a való élet, mert folyamatosan a történet pörög a fejemben és megőrülök, ha nem írhatom le, vagy ő van rákattanva pl valami tudományos cuccra és azon pörög.

De szeretjük egymást.

Egyik exemmel viszont szakítottam pont azért, mert akárhányszor leültem a gép elé, érdekes módon neki pont akkor akadt közlendője.

Más: azért sohase legyen valaki unszimpatikus, mert nem olyan mint te.

Tudod, milyen szr érzés, amikor azért néznek ki egy társaságból, családból, mert te introvertált vagy?

Borzalmas, flőeg, mivel mi nem tehetünk róla, és ez nem olyan, hogy oké, holnaptól nyitott vagyok.

Egy fenéket.

Ennek olvass utána, mert sok konfliktust megelőzhetsz, és azt is, hogy olyasmiket feltételezz róla, ami nem igaz (pl hogy utál).

Én nem utálok senkit, de előszeretettel hiszik azt rólam. Holott, csak kérdeznie kéne, és elmondanám hogy mi a szitu.