Miért viselkedik így a fiam barátnője? Olyan mintha kerülni akarna engem?
A tizenkilenc éves fiamnak van egy vele egyidős barátnője. Sosem ártottam a lányzónak, sőt, ha nálunk van mindig kiszolgálom, etetem, kedves vagyok vele és próbálok vele beszélgetést kezdeményezni, de mindig rövidre fogja a szót. A folyosón ha végigmennek a fiammal rám sem néz, vacsinál is csak a tányérját bámulja, ha beszélek is vele sokszor hátat fordít. Olyan mintha nem akarna velem kontaktálni. Nyilván ha kérdezem válaszol, de látszik, hogy kellemetlenül érzi magát.
Olyan furcsa ez nekem. Nagyon zárkózott, vagy nem kedvel, nem tudom. Pedig sosem ártottam neki. Kezd egy picit unszimpatikus lenni, pedig én nyitottan álltam hozzá.
Ha az utcán találkozunk ott sem néz rám, próbál figyelmen kívül hagyni. Utoljára azért köszönt, mert összeakadt a tekintetünk.
Ha nem akar, ne barátnőzzön velem, de azok után, hogy etetem, itatom, heti 2-3 éjszakát a házamban alszik + sosem ártottam neki, szerintem megérdemelném, hogy egy picit nyisson felém, főleg úgy, hogy a fiammal jár. A férjemmel pont így viselkedik és ő sem volt vele utálatos soha.
Ha már egyszer “meny jelölt”, akkor jó lenne másképp viszonyulni egymáshoz. A mi családunk nagyon összetartó, én nagyon jóban vagyok az anyósommal, anyám is a férjemmel, szóval ez nekem fura.
41/nő
válasza:Én is gondoltam erre,
Gyerekként én is gátlásos voltam (kicsi gyerekként), de ha kedvesen álltak hozzám, feloldódtam.
Mi is próbáltunk/próbálunk kedvesek lenni, de olyan mintha tartana tőlünk. Pedig tényleg soha semmi rosszat sem csináltunk. Most már néha felhúzom magam rajta, de sosem mutatom ki...
válasza:
válasza:Szerintem is visszahúzódó, félénk típus. Adj neki időt, majd egyre nyitottabb lesz feléd.
Amúgy lehet, hogy csak te hiszed magadról, hogy kedves és nyitott vagy, valójában meg félelmetes. Itt a kérdésed alapján is kicsit karaván, uralkodós típusnak tűnsz, lehet, hogy ezért tart tőled.
válasza:Szerintem csak zárkózott, nehezen oldódik fel. Nem hiszem, hogy direkt nem kedves...
Magamból indulok ki, nekem is szuperkedves anyósjelöltem volt. Körülugrált, kiszolgált, leültetett, amikor ott voltam, stb. Én viszont nagyon feszengtem, mert kellemetlen volt ennyire kiszolgálva lenni, mintha (értsd jól) valami külön kaszt lennék, aki nem köhéjük való. Akkor kezdtem oldódni és jobban érezni magam, amikor bevontak a házimunkába, segíthettem anyósjelöltnek répát pucolni a leveshez, teríteni, ilyesmi. Amint megszűnt ez a kényszeres kiszolgálás felém, és bevontak a családi élet feladataiba, és én is tudtam nekik mit segíteni, máris sokkal szívesebben éreztem jól magam, mint előtte.
Nem tudom, te ilyen szempontból milyen házigazda vagy, de ha néha megkéred, amikor ott van, hogy segítsen sajtot reszelni, vagy tegye ki a szalvétákat az ebédhez, vagy bármi, akkor sokkal könnyebb lesz neki is beilleszkedni közétek, ebben biztos vagyok. Ha meg eddig is próbálkoztál ilyenekkel, akkor lehet, csak idő kell neki, amíg szokja az új helyzetet ő is.
21L
És szerintetek egy ilyen embernél mi a jobb? Ha kedveskedünk, beszélgetünk vele, vagy ha figyelmen kívül hagyjuk mi is és “majd odajön ha akar valamit”? Mit vesznek ők, vennétek ti (ha esetleg ilyenek vagytok) jobb néven?
Nyilván kérdeztem a fiamat is, ő azt mondta, hogy nincs semmi baja, meg állítólag kedvel minket.
Nem próbálkoztam még vele 6-os! Köszönöm az ötletet!
Ilyen esetben egyedül attól tartanék, hogy kihasználásnak venné?
Nehéz ügy, én meg még bonyolítom is.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!