Miért viselkedik így a fiam barátnője? Olyan mintha kerülni akarna engem?

A tizenkilenc éves fiamnak van egy vele egyidős barátnője. Sosem ártottam a lányzónak, sőt, ha nálunk van mindig kiszolgálom, etetem, kedves vagyok vele és próbálok vele beszélgetést kezdeményezni, de mindig rövidre fogja a szót. A folyosón ha végigmennek a fiammal rám sem néz, vacsinál is csak a tányérját bámulja, ha beszélek is vele sokszor hátat fordít. Olyan mintha nem akarna velem kontaktálni. Nyilván ha kérdezem válaszol, de látszik, hogy kellemetlenül érzi magát.

Olyan furcsa ez nekem. Nagyon zárkózott, vagy nem kedvel, nem tudom. Pedig sosem ártottam neki. Kezd egy picit unszimpatikus lenni, pedig én nyitottan álltam hozzá.

Ha az utcán találkozunk ott sem néz rám, próbál figyelmen kívül hagyni. Utoljára azért köszönt, mert összeakadt a tekintetünk.

Ha nem akar, ne barátnőzzön velem, de azok után, hogy etetem, itatom, heti 2-3 éjszakát a házamban alszik + sosem ártottam neki, szerintem megérdemelném, hogy egy picit nyisson felém, főleg úgy, hogy a fiammal jár. A férjemmel pont így viselkedik és ő sem volt vele utálatos soha.

Ha már egyszer “meny jelölt”, akkor jó lenne másképp viszonyulni egymáshoz. A mi családunk nagyon összetartó, én nagyon jóban vagyok az anyósommal, anyám is a férjemmel, szóval ez nekem fura.

41/nő