Tényleg kötelességem lenne ebben férjemhez igazodni?

Hát sajnalom hogy ilyen helyzetbe kerültél.

Ha még egyszer a fejedhez vágja hogy miattad romlik meg a házasság, vágj vissza hogy ő az aki az elején megjátszotta magát, miatta nem derült ki idejében hogy nem passzoltok. Ez nem tiszta játszma mikor valaki egy kapcsolat elején nem önmagát adja, majd amikor már úgy érzi hogy be van csalizva a másik, akkor megmutatja a valódi énjét és irreális elvárásokat támaszt a semmiből.

A családcentrikus az nem azt jelenti, hogy mindketten a saját rokonaitokkal vagytok jóban :) Hanem, hogy gyereket akartok és ezért egymást és így egymás családját a saját családotoknak tekintitek.

Bár alapvetően ez egy bolhából elefánt probléma lenne, az viszont gáz, ahogy a férjed nyilatkozik rólad. Nagy igazság, hogy csak addig működik egy házasság, amíg a másikat jobban tudod szeretni magadnál. Igen, a rózsaszín ködben (első év kb.) még ez könnyű feladat, amikor nagyon nyitott akarsz lenni és bármibe belemész, utána már munkásabb és ha túl nagyok a különbségek, annál inkább az.

Itt az egész házassággal alapvető gondok vannak, nem az összejárni/nem összejárni a probléma valódi oka.

Gyerek van?

Nem akarlak elkeseríteni, de ennek a házasságnak annyi. :( Nagyon nagyon sajnálom!

Sajnos óriási a szakadék a szociális igények terén, ebben nincs kompromisszum, ahogy írta is már valaki. Olyan ez, mint a gyerekkérdés, ha a férj akar, a nő nem, ott nincs mese, ha benne maradnak a házasságban, valaki boldogtalan lesz, akárki is enged.

Itt is láthatod a válaszokon! Aki azt írja, hogy ugyan már, kibírod! Annak a válaszolónak valószínűleg nincs szociális fóbiája.

Ez is milyen szó már! A házasságban ki kell bírni valamit??? Olyan ez, mintha akaratom ellenére kell szexelnem. Vagy olyan dolgot megtennem, amit valójában egyáltalán nem akarok.

Sajnos nem passzoltok egy kardinális kérdésben. Ő imádja a nagy családi banzájt, te nem. Sajnos ő nem is fogadja ezt el.

Megértelek különben, nekem is volt olyan pasim, akinek 100 millió rokona volt, nem telt el olyan hét, hogy ne legyen valakinek névnapja/szülinapja, mindig menni kellett, és mindig ajándékot kellett venni, nálunk meg áll 3 főből a család, és 2-3 havonta beszélünk egyáltalán.

És annak is igaza van, aki azt írta, hogy ha nem fogsz menni, nemcsak a férjed fog rád haragudni, hanem a család is, kell ez neked?

Leírom a saját történetem röviden, hogy ne ess ebbe a hibába, igaz, nem családi összejövetelek, hanem baráti:

Amikor megismertem a férjem, nagy társasági életet élt. Buli-buli hátán haverokkal, közös bográcsozások, stb. Buli alkalmával ismerkedtünk meg. Imponált, hogy mindenkivel milyen jóban van.

Amikor összeházasodtunk, folytatódott, hogy mindig mentem vele (futballozott is), eleinte én is szerettem hétvégente.

De amikor már családot alapítottunk és ott volt az újszülött babánk, akkor is minden egyes hétvégén folytatódott ugyanaz. Így ment évekig, mert amikor már nagyobb volt a kislányunk, mentünk mi is. Csak hogy egy idő után belefáradtam, mert azért csináltam az utolsó egy-két évben, azért jópofiztam, lenyeltem a békát, fáradt voltam, de ment nélkülem is. El is váltunk.

Ha rám hallgatsz, akkor már most ülj le vele és mondd meg neki nyomatékosan(!!), hogy neked ez így nem jó! Ha nem hallgat rád, akkor nem is szeret igazán.