Tényleg kötelességem lenne ebben férjemhez igazodni?

Nekem az is kompromisszum lenne, ha azt mondnám egy évben 1x elmegyek.

Úgy hiszem le fognak pontozni ezért. De most komolyan. Azon akadtok fenn, hogy ő miért nem megy, bírja ki. Senkinek nem szúr szemet, hogy a férje kötelességnek titulálja? Hogy nem érdekli, hogy a felesége nem érzi jól magát, akkor is menjen?

Valószínűleg, ha nem erőltetné ennyire, a kérdező fokozatosan nyitna. Vagy nem, igazából nem számít. Igazából az nagy gáz, ha azért megy tönkre a házasságotok, mert nem csinálod azt, amit ő akar, nincs tekintettel rád.

Mennyire szeretheti valaki a másikat, ha nem érdekli jól érzi e magát, akkor is legyen ott??

Nálunk két ilyen, különböző kimenetelű dolog történt.

1. Hétvégente vidéken dolgozom, a szüleimhez közel. Eleinte a párom mindig velem jött. Egy hétvégén kérdeztem, hogy most is jön e, és baromi kedvetlen hangol mondta, hogy igen. Igazából nem akart, mert otthon szeretett volna lenni (jóban van a szüleimmel), de a kedvemért szeretett volna velem jönni. Mondtam neki, hogy nekem az nem jó, ha eljön, és nem érzi jól magát. Az senkinek sem jó. Se neki, se a szüleimnek, se nekem. Akkor jöjjön, ha van hozzá kedve, tök mindegy mikor lesz az. Nincs kvóta, amit teljesítenie kellene. Egész télen nem jött, csk tavasszal, senkinek egy rossz szava nem volt.

2. Jóban voltam családjával. Télen én nem vagyok kimozdulós, nem vágyom társaságra, így a fenti elven, kihagytam 2 azaz KETTŐ családi látogatást a párom szüleihez. Az első után a párom azzal a hírrel jött haza, hogy az anyja meg van győződve róla, hogy utálom őket. Pedig, tartottam vele a kapcsolatot többnyire messengeren, időnként telefonon. Mindegy. Felhívtam, és mondtam, hogy erről szó sincs, vannak személyes gondjaim, amiket nem tudok félretenni, és nem szeretem magammal vinni őket. Húsvétra már valószínűleg megyek. Nyugodjon meg, tudja, hogy jóban vagyunk, gobdoljon a hetekre, amiket korábban náluk töltöttem, milyen jól voltak.

Válasza az volt, hogy a gondjaimat félre kell tenni, meg télen is meg kell erőltetnem magam, különben azt fogja hívni, hogy utálom..

(Akkora érzelmi zsaroló, mint egy ház, ez idővel méginkább kiderült).

Attól még, hogy nem vette figyelmbe amit mondtam, én nem mentem. Ez több mint egy éve volt, és nem sokkal a telefonhívásunk után, nekiállt ellenem hangolni az egész családot. A páromnál is érzelmi zsarolósat játszott, hogy költözzön haza hozzá, engem ne vegyen feleségül, a haza költözik fizet neki (!!!!!!ja, agyam eldobom). Na persze azóta nem is mentem.. Párom nem haragszik, teljesen megérti.

Nincs olyan indok, ahol ne kéne tekintettel lenni a másik érzéseire.

Van olyan, hogy megteszünk valamit a másik kedvéért, de az csak és kizárólag egyéni érzés és döntés. Ha másik erőlteti, az más, és full nem egészséges.

Ne dőlj be neki, hogy te teszed tönkre a házasságotokat. Ő cseszi szét az érzelmi zsarolásával.

21. Én is sokszor volt, hogy nem éreztem jól magam anyósoméknál, mert sokat kritizálnak, de tudtam, hogy ez fontos a páromnak és igen azt is, hogy ők megsértődnének és hogy attól, hogy nekem nem szimpatikusak még tudom, hogy szeretik az unokáikat és az ő érdekük is, hogy ne legyen háborúság, meg az enyém is, ha nyáron vigyáznak rájuk egy-egy hetet.

A másik, hogy azért azt se lehet mindig csinálni, amihez épp kedvünk van, és mindenki más fogadja el a napi hangulatunk, különben nem szeret. Ez ugyanolyan érzelmi zsarolás a másik szemszögéből. Ha céges buliba mész, akkor az oké, mert muszáj, de ha anyós süt-főz x. személyre készülve, akkor az kihagyható? Szerintem meg bunkóság, ha nincs rá jó okod.

Nekem van olyan rokonom, aki soha nem jön le az emeletről se, ha vendégségbe hív minket a felesége (évente egyszer egy délután), mert nincs kedve, max. levakkant egy köszönést vagy ha épp arra járt át a szobán mondjuk a söréért leáll beszélgetni 5 percre. Nem utál minket, ha épp olyanja van, kedves is, csak nem szereti a vendégségeket és hát mindenki alkalmazkodjon hozzá. Ezt persze már megszoktuk jobb híjján, de híresen antiszociálisnak van titulálva a saját családja részéről is. És 3 gyereke van, akiknek elég fura példa lehet, meg kb. nekem ciki, hogy folyton a felesége szabadkozik miatta, hogy épp milyen fontosabb dolga van.

Én azt csinálnám, amit gyerekkorom óta. Viszek könyvet, zenét és beülök egy sarokba.

A férjednek sem az a fontos, hogy jól érezd magad, hanem hogy mint egy kiskutya, ott legyél a lába mellett.

"Eleve nem értem, miért kötötted össze az életedet egy olyan emberrel aki ennyire a szöges ellentéted.

Nálunk is kicsi és csendes a család, nem vagyunk az a gyorsan szaporodó, bulizó, hangos, lakodalmast ordíttató, iszákos társaság, de nálam egy ilyen pasi eleve kizárt. Olyan párt választok aki passzol hozzám, mert ez túl nagy különbség, ilyen eltérő igényeket soha nem lehet összecsiszolni.

Egy ilyen házasság boldogtalanságra van ítélve, mert valamelyiknek mindenképp fel kell adnia önmagát hogy a másiknak jó legyen."

Én is valami hasonlót akartam leírni, mint ez a válasz volt.

Én se szeretem a zajos, ivós, nagycsaládos eseményeket. Nekem is volt ilyen kapcsolatom, és rengeteget szenvedtem benne, mert mindig kötelező volt menni, a forgatókönyv pedig mindig ugyanaz volt, végig kellett járni a rokonságot, mindenhol egy asztal mögött ülni, enni-enni-enni egyfolytában, meg persze inni...halál volt. Én és a családom ennek a szöges ellentéte. Hamar meg is mutatkozott, hogy nem illek közéjük és hogy emiatt nem kedvelnek. El is kezdtek fúrni. A másik csoport volt a barátok, velük is ugyanezek a programok, a párom még azt sem tudta elképzelni, hogy csak kettesben menjünk nyaralni, és ne a barátokkal. Rengeteget szenvedtem, sokat veszekedtünk emiatt. Akkor esett le végleg, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője, amikor azt mondta a párom, hogy a nászutunkra is jönnének a barátai. Szerintem ez nem normális dolog, és soha nem tudtam volna ezt elfogadni. Pedig együtt is éltünk, de szerencsére vége lett és nem lett házasság belőle. Akkor nagyon nehéz volt lelkileg, teljesen kifacsarva léptem ki ebből a kapcsolatból. Azóta eltelt 5 év, és már férjhez mentem. A férjem ugyanolyan mint én e téren, mindketten szeretünk csak ketten csinálni programokat, szeretjük egymás tásaságát, ketten nyaralunk, a családainkat is látogatjuk rendszeresen, ők is ilyen típusuak, és nem kötelező menni sem soha, de talán pont ezért nem is terhes, mert szabad akaratunk lehet, így szívesen megyünk. Borzasztó sokat számít ez, a teljes életminőségre hatással van.

Itt most sok hozzászóló hibáztat téged, hogy miért nem alkalmazkodsz te, mert igazán kibírhatnád. Az emberek nagy része extroveltált és ők nem értik mi bajod ezzel. Te pedig introvertált vagy, és ledarálnak téged. Sajnos a párod sem a te oldaladon áll. Nagyon meg tudlak érteni. Nem akarom azt tanácsolni, hogy válj el tőle, mert mindenki élete és története más, de ezen a téren az enyém nagyon hasonló volt. Talán tudok neked segíteni azzal, hogy leírtam neked, hogy nekem a boldogságot az hozta el, hogy kiléptem egy olyan kapcsolatból és családból, ami nem nekem volt való. Kívánom, hogy végül megoldódjon neked is valahogy. Sajnos te abban hibáztál, hogy összekötötted vele az életed, és egyedül te döntheted el, hogy megéri-e neked ez a kapcsolat vagy nem. Kivánom végül jól dönts!