Miért van az, hogy a család azt mondja ne kövesd az álmaid, az összes barátom és, akik ismernek meg azt, hogy kövessem?

" Max attól félek , hogy megbánok valamit, boldogtalan leszek meg attól, hogy nem jutok el Dél - Amerikába."

Életünkben mindig van valami, ha visszatekintünk, hogy másképpen kellett volna csinálni. Inkább a jó dolgokat erősítsd, hogy igenis sikerül Dél-Amerikába menni. Sok sikert!

Nekem van egy barátnőm, aki itthon dolgozott, rendes fizetésért, albérletben lakott, de meg tudott venni ezt azt, viszont valami extrém boldogtalan volt, mert nem az volt az ő “útja” ellenben a családnak ez megfelelt.

Aztán fogta magát a külföldi párjával, vettek kint a horvátoknál egy kb disznó ólat egy tanyán, ahol nincs vezetékes víz, csak kút, pénzük alig, azt esznek amit megtermelnek, plusz van 3 tejelő kecske meg pár nyúl meg csirkék, de csak akkor vágnak ha már kb a végét járja az állat… szokta mesélni, hogy sokszor annyira éhes, hogy sír. A családja folyton könyörög, hogy költözzön vissza, de nem hajlandó. Ő sokkal boldogabb ebben a szabad szegénységben is, mint itthon a normál èletet biztosító robotban, neki a város zaja, az autók a tömb házak egyszerűen kínzás volt, ott meg persze szintén sok munka van a tanyán, de ott tényleg èrezheted, hogy magadért dolgozol, a saját megélhetésedért, és amit csinálsz az mind a tiéd, akkor is ha legtöbbször kevés.

Én mint barát megértem (fogjuk rá, én kényelmes ember vagyok), a családja viszont inkább tudná őt boldogtalannak de anyagi biztonságban.

Szociális szférát hagytam ott. Éhenhalni is kevés, amit kapsz.

Imádtam. Azóta is sír a lelkem érte.

Hozzátenném: az idősebb kolleganők, akik sok éve vannak szakmában, mindnek jutott egy pénzes férj, legyen az építőmunkás vagy vállakozó... de hátország, hogy a hivatásuknak élhessenek.

Az egykori csoporttársaim 80%-a pályaelhagyó.

Egyetemen három évig treníroztak minket, hogy mennyire jó ez az életpálya, hivatás, emberekkel foglalkozás, majd az utolsó fél évben azt hallgattuk, hogy ebből a munkából sose fogunk megélni és sose visszük sokra, nagyon fontoljuk meg, hogy tényleg ezt akarjuk e. Kvázi lebeszélés ment.

Nagyon gondold át. A szüleid a javadat akarják.

Nehéz ebben tanácsot adni, ahhoz túl kevés az infó. Nem tudom, mi az a másik szakma, amit csinálni szeretnél, mit kell tanulni hozzá. Jó lenne tudni, a jelenlegi tanulmányaidból mennyi van még hátra. Jobbára pénzcentrikus válaszokat kaptál, sajnos most ez az elvárás. Pedig nincs annál rosszabb, mint olyannal foglalkozni, amit a hátad közepére se kívánsz. Ez nem csak lelki, hanem előbb vagy utóbb testi problémákhoz, betegségekhez is vezethet. Ha az, amit szeretnél, biztosítja a megélhetésedet, azt kell választani. Főleg, ha valóban nem akarsz családot, gyerekeket. Ha nincs túl sok hátra a jelenlegi tanulmányaidból (vagy nem lehet átnyergelni máshova), akkor azért nem ártana befejezni, biztos ami biztos. Mégiscsak egy diploma. Bárhogy is döntesz, sok szerencsét kívánok az életben!

74N

Tedd le a jól fizetőt és még mindig van lehetőséged a másikat is megvalósítani.

De most őszintén? Elkezdtél valamit csinálod x ideje, nem az a logikus ha befejezed,mint kárba vesszen és egy teljesen mást kezdessz el a 0-ról?

"Én mint barát megértem (fogjuk rá, én kényelmes ember vagyok), a családja viszont inkább tudná őt boldogtalannak de anyagi biztonságban."

ja, vagy a családja látja, hogy pár év lelkes munka után kiábrándul. Becsömörlik a munkába és mégsem halad az életben előre.