Toxikus családból jövő emberekből lehetnek még egészséges felnőttek? Hogy birkóztok meg ezzel?

Nekem anyám súlyos mentalis beteg, mindig az is volt. Emiatt en 30 evesen sem érzem magam szerethetőnek, nem erzem magam biztonsagba es nem bizom az emberekben.

Ferjnel vagyok evek ota, nagyon nehéz ujra es ujra egeszseges mederbe terelni a kapcsolatot, mert mindketten traumatizaltak vagyunk. A munkaban is kijön, presztizs szakmám es tobb diplomam van, mégis mindennap egy kuzdelem, hogy ne erezzem magam total ertektelennek.

Folyamatos tudatosságot es rengeteg energiat igényel a normal eletvitelem fenntartasa.

Sok sikert mindenkinek, aki hasonlo cipőben jár.

Nem mondom, hogy egészséges vagyok, de szerintem 30+ évesen nem vagyok sokkal elcseszettebb, mint az átlagos ember.

Nekem sokat segített, hogy jó kollégák, emberek közé kerültem, és hogy önállóan nekiláttam kivakarni magamat a szarból. Dolgoztam, gyűjtöttem, igyekeztem fejlődni, megtalálni a hobbim, munkám ami éltet. Ezen keresztül jöttek a barátok ismeretségek.

A vicces az, hogy 30+ évesen eljutottam oda, hogy többen mondták irigylik ahogy élek és tetszik nekik ahogy élek, ahogy a világot látom.

Pedig nem érzek semmi extrát, egyszerűen csak kisebb-nagyobb célokkal haladok előre és élvezem az élet kicsi és nagy örömeit is.

Az tény, hogy első lépés a teljes önállósodás. Nekem ehhez megadták a "takarodj innen" kezdő rúgást, meg úgy megvoltak a pillanatok amikor rájöttem, hogy innentől egyedül tovább.