Toxikus családból jövő emberekből lehetnek még egészséges felnőttek? Hogy birkóztok meg ezzel?

Nem könnyű. A lényeg, hogy ne akard feladni. Az embernek nehéz embernek maradni, nemhogy megvàltoztatni az életét, máshogy csinàlni mindent, mint ahogy megtanítottàk. Nehéz még egészséges szülők gyerekeként is, nemhogy annak, akinek betegek a szülei. Legyen szó bàrmiről, az alkoholizmustól kezdve a skizofréniàig.

Ha màr felismered, hogy ez a viselkedésminta rossz, az a jó úton való haladàs kezdete.

*párom fura.

Bocsi, véletlenül elküldtem, az utolsó 2 szó lemaradt. 😅

Úgy tapasztaltam, hogy elköltózés óta nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, de így is feljönnek néha az emlékek. Teljesen soha nem lehet neki hátat fordítani, csak rájöttem, hogy jobb minél ritkábban visszagondolni, találkozni. Azt mondogatom magamban, hogy nem akarok erről beszélni. És igyekszem elterelni a gondolataimat.

A legjobb az lenne, ha teljesen leléphetnék, felszívódni valahol a nagyvilagban a bolygó túlfelén, csak úgy se szó se beszéd. Mindent elvágni velük. Se telefon, se e-mail, se fb, stb. Soha többé nem látni, hallani őket. Ez a vágyam.

Nem mondom, hogy szuper vagyok, de lényegesen jobb az mint, ahonnan jöttem.

Apánk egy nárcisztikus hisztis alak volt 44 évesen lenyugdíjaztatta magát, attól k zdve otthon basáskodott.

Besértődött, kiabált, csapódott, stb.

Már 60+ vagyok, utoljára 35 éve ordítoztam felnőtt emberrel, az volt a 3. Alkalom.

Négy gyerekem van (17-36) Szumma 2 pofon esett, de egyik sem emlékszik rá, engem nyomaszt csak.

Nekik biztosan jobb apjuk vagyok, mint amilyen az enyém volt.

Nagy önfegyelem, nézd kívülről magad!

A nővérem kb maradt azon a sínen, de azért ő is előrébb lépett.

Ha észreveszed, hogy hibáztál, kérj rögtön bocsánatot, az nehezen indult, de sokat segít.

Arra gondolj, hogy ha csak picit, de jobb legyél a többi emberhez.

Sok sikert!