Miért van az, hogy a család azt mondja ne kövesd az álmaid, az összes barátom és, akik ismernek meg azt, hogy kövessem?
Egy olyan egyetemre járok, ami jól fog fizetni, de nem szeretem és őszintén ahol lehetett, ott léptem ki az egyetemmel járó extra kötelességekből, végigpuskáztam(jó mondjuk mindenki).
És van olyan iránya az életemnek, amiben tényleg jó vagyok, tényleg szeretem, és tényleg sokkal kevesebb a fizetés, meg nem lehet annyira felvágni vele mint az elsővel.
És akkor az van, hogy a családot abszolút csak az érdekli, hogy ez a jól fizető, presztízs munkám meglegyen (direkt nem írok szakot, mert túl specifikus), a barátaim meg biztatnak, hogy hát persze, kövesd az álmaim.
És érdekel, hogy van e tapasztalatotok miért van ez a kettősség.
Nekem az érzésem az, hogy a barátaim úgy látnak, ahogy vagyok, a családomban meg elvárásokat kell teljesítenem
szép dolog azt mondani, hogy kövesd az álmaid, de ha irreálisak, akkor inkább maradj a földön
konkrétumok nélkül ebben nem lehet tanácsot adni
A családodat érdekli a jövőd. Persze ők is azt akarják hogy boldog legyél, de nyugodtak szeretnének lenni hogy biztos anyagi helyzeted lesz, hogy soha nem kell majd rossz anyagi helyzetbe kerülnöd, és akkor is megleszel ha ők nem lesznek. Pont ezért biztosították számodra, hogy egyetemen tanulhass, ezt sajnos nem teheti meg akárki.
Persze az is lehet hogy bennük van egy olyan dolog is, hogy lássa minden ismerős hogy nekik milyen nagy akárk ia gyerekük, én nen ismerem őket szóval nem tudom hogy van-e egy ilyen vetülete a dolognak az esetükben, de az ismeretlenül is biztos hogy a jövődre gondolnak, mert mindenki a legjobbat akarja a gyerekének. Gondolom abban reménykednek hogy majd megszereted azt a szakot.
Nem fizetnek semmit. Nem ők biztosították az egyetemet, hanem én és az egyetem, mert "egyenruhás", ezért van ösztöndíj.
Mikor olyan egyetemre jártam, amit szerettem, az elején adtak egy keveset, mikor már enni se volt pénzem, akkor elkezdtem éjjelente dolgozni, dehát a kettő nem igazán működött együtt. Úgyhogy ez a fajta ők fizettek, ezért tanulok nem igaz.
Az hogy jó életet akarnak persze, de nem értem, hát nem lesznek gyerekeim, csak magamat meg a kisállataim kell eltartani, nem kell fancyzni, nem leszek olyan helyzetben, mint ők
És akkor, akiknek gyerekei vannak, azokat is kérdem, hogy ők látják, hogy lelkileg mennyire megvisel ez ahol most vagyok.
És látják mennyire boldog vagyok abban a másik szakmában.
Ez így hogy jön, hogy mégis az elsőre beszélnek újra meg újra rá, miközben fél évente benézek a pszichológushoz, hogy heló megint kéne egy kis szünet
Vagy az én értékrendem van félremenve? Hogy így a pénz fontos, de mindig lesz, eddig is csak akkor nem volt, mikor rájuk hagyatkoztam.
És visszanezek az elmúlt évekre, azok, akik dolgoztak és nem tanultak, mind olyan jó életük van már
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!