Számon kérhetem párom előtt párom húgát vagy kusnyítsak?

Egyébként valóban elgondolkodtatóak az utolsó hozzászólások. Nem méregkeverésből, de a jövőtökre milyenek a kilátások? Én elhiszem, hogy most lefoglal ez a helyzet, de hogy tudod elképzelni; milyen lesz a viszonyotok mondjuk 5 év múlva Pároddal, Sógornővel egyaránt?

Nem szeretnék vájkálni az életetekben, viszont sajnálom, hogy ilyenekre fecsérled az időd. Konkrétan kisegíteni két félrecsúszott egzisztenciát fiatal nőként. Ennyi idősen még bőven élvezned kellene az életet, menetelni a ranglétrán, elmorfondírozni a továbbiakról (család, utazás, további tanulási lehetőségek, stb...), nem egy megkeseredett szalmaözvegy Mónika Show-ján mérgelődni. Pláne, hogy 5-10-15 évvel később sem fognak felnőttként kezelni, egyszerűen túl nagy köztetek a generációs szakadék. Gondozójuk leszel maximum a lerobbant, ápolásra szoruló időkre... Legalábbis szerintem nem sok esély van rá, hogy “kigyomláld” Őket ebből az irányból. Arról nem is beszélve, hogy a mindennapokat sem lehet egy “hol dolgozom, hol nem” kaliberű személlyel felosztani sem anyagilag, sem más szinten. Rossz nézni, hogy tipptopp, életrevaló lányként egy ilyen vergődésben élsz, komolyan.

Kedves 55%-os Lepontozó!

Neked sikerült érdemben hozzászólni a feltett problémához, vagy ösztönlényi, agyhalott eszement módján pontozol le mindenkit, aki kicsit is a témába vágó, intelligens hozzászólást volt képes produkálni, esetleg nem ült fel a “kusnyítson” nyelvtannáci vonatra?

Kérdező ne is törődj ezzel, minden kategóriában vannak akik lepontozzák a kicsit is használható válaszokat.

Így viszont, hogy írtad, hogy azért agyalsz megosztom veled a saját gondolataimat arról az időről amikor a 14 évvel idősebb párom volt. Az elején nagyon zavart, de aztán beleszerettem, és arra jutottam, hogy ő az én papóm lesz, és az agya, intelligenciája miatt megéri, akkor is ha már nem fog működni a szex, akkor is ha már nagyon fog látszani rajta a kora, azt az időt kell maximálisan kiélveznem amit még gondok nélkül vele tudok tölteni, de bevallom nyomasztott ezektől függetlenül is az egész, csak én szorítottam háttérbe minden kétséget, annyira szerettem, és ez nem a lila köd volt, azt éreztem, hogy ha ő van akkor semmi baj nem lehet mert meg tud oldani bármit, rábízhatom magam ha épp erre van szükség. Előtte mindig mindent egyedül kellett megoldanom, és nem akartam hogy ez teljesen máshogy legyen, de jól esett a tudat, hogy végre nem lennék egyedül a bajban sem. Aztán csodák csodája ő szakított velem, és egy nála 2 évvel idősebb nő miatt, évekbe telt feldolgoznom ezt, de ez most mellékes.

Már írtam, hogy beszélned kéne a testvérével, de azok alapján amiket azóta írtál már nem vagyok biztos benne, hogy lenne bármi értelme is, ha semmi hajlandóságot nem mutat akkor ez nagy valószínűséggel nem fog már változni.

Próbáld ki ezt: fogj egy lapot, írd fel az összes érvet ami a párod mellett szól, és aztán azokat is ami ellene, nem muszáj egy alkalommal megtalálnod minden gondolatot. /nekem ez mindig segít/

Lehetséges, hogy a hugica áskálódása nélkül későn/később jönnél rá arra, hogy nem is ez a férfi életed párja, és bármennyire is fájdalmas érzés, hosszútávon mégis nélküle járnál jobban, nem azt mondom, hogy ez így van, csak ez is egy verzió.

És ahogy írták, most vagy fiatal, most kéne magaddal foglalkoznod, még rengeteget változhatsz, akár benne maradsz akár nem, mindig te döntesz. Adhatsz időt magadnak, és nekik is, nem muszáj ezt azonnal eldönteni, de érdemes mérlegelni, mert így ez a jövőkép nem túl vonzó :(