Hogy szólítjátok a nagymamátokat? Vagy a gyerekeitek a nagymamájukat? Nagy kérésem van?

Édesanyám mamának hívta az édesanyját, ezt mi is átvettük tőle, úgyhogy az anyai nagymamánk volt a Mama, az apai a Nagyi. De gyerekként bennem volt, hogy a Mama csak azért mama, mert a mamám így hívja. Az apai nagyapámat azért hívtuk Papapának, mert a papámnak a papája ;). Férjeméknél nagymama, nagyapa és nagyi a megszólítás.

Ahány ház, annyi szokás. Az egyik barátnőmet is mamázzák a gyerekei. Viszont ha "kedves" az anyós, akkor nagyobb az esélye, hogy már csak dacból is maradni fog a mama megszólításnál, de a gyerekeid idővel meg fogják oldani, hogy egyértelmű legyen, kiről beszélnek éppen.

Én és a testvéreim a szüleinket Maminak és Apunak szolítottuk, szólítjuk.

A nagymamákat Nagyi, egyetlen nagyapánkat Nagyapának szolítottuk.

A mi gyerekeink Anyának és Apanak szólítanak.

Az egyik nagymama Mamó (neki már több nagyobb unokája is van, ők ragasztották rá ezt a nevet, a mieink is követték), a másik Nagyi, a nagyapa pedig simán Nagyapa.

Nálatok megoldás lehetne, ha a nagymama Bözsi mamának vagy Mamónak, Maminak hívatna magát, megkülönböztetésként.

Anyukámat anyának, nagymamámat mamának hívtam mindig.

Anyukám saját elmondása szerint az ő anyukáját anyának hívta eredetileg, aztán amikor megszülettem, onnantól velem együtt ő is már mamának hívta mindig.

Bírom ezeket a válaszokat: nem jogos, mert nálunk így meg úgy van! Fogjátok fel a kérdező nem ti vagytok! Mert nálatok így van, másnál nem kell úgy lennie! Mert ti úgy szólítjátok a másikat, nem kell mindenki másnak is így tennie! Mindenkinek megvan a maga szokása! Jézusom ennyi szavazati joggal rendelkező nyomorultat, akik itt válaszolgatnak.

Az alap felállás: a kérdező a saját családjában, azaz ő, a férje és a gyerek, hárman egy család, kialakítottak egy szokást, ami kb senki másra nem tartozik, csak rájuk. Senki másnak nincs beleszólása, csak nekik. Ha nekik ez így jó, akkor bizony a többiek fognak hozzá alkalmazkodni, akár tetszik nekik akár nem. És igen, bizony az anyós az már a tágabb családba tartozik, így meg hogy feléjük se nézett sokáig, már abba se nagyon! Így főképp nincs semmi köze az unokája hogyan szólítja a saját szüleit! Itt ő fog alkalmazkodni, senki más! Majd felrúgnak akár egy több éves szokást csak mert az anyós füttyent egyet! Persze. Engem nem érdekel hogy magyar szokás, angol szokás, felőlem az atya úristennek is szolithatja a kérdezőt a gyereke, akkor is az ő dolguk, és az is marad. Ez van, fogjátok fel.

Én Maminak-Papinak hívom anyámékat (a gyerekeim is). Egyszer még kisebbkoromban megkérdeztem anyámat:

-Nem zavar hogy nem anyának hívlak hanem Mamának?

-Hogy zavarna mikor a Mama a legszebb szó a világon?

A NAGYanyámékat Nagyinak hívtuk.

6 éves fiamnak anya-apa a két szülő, és mama-papa a két nagyszülő (anyósomék).

Nővérem gyerekei mamának hívják tesómat, tehát az anyjukat.

Mi nagyinak és nagypapának neveztük a nagyszüleinket.

Azt látom, hogy ez nagyon szokás kérdése. Férjeméknél a mama nagyszülő, minálunk meg szülő. Szerencsére a férjemmel mi nem ütközünk ezzel, mert én nem "mamázásra" szoktattam a fiam.

Ha így lenne, talán "Márti mama" lenne anyósomból, és akkor egyértelmű lenne, kire gondol a gyerek. Vagy én mindig "nagyi"-ként utalnék rá, és akkor mindegy lenne, ő hogy hívja magát azon a néhány alkalmon, amikor találkoznak.

Hát, mivel anyósoméknak volt már unokájuk, mire én szültem, direkt figyeltem arra, hogy ugyanazon a néven szólítsák őket a gyerekeim, mint az unokatesóik.

Az én szüleimnél az enyémek az első unokák, így lehetett cifrázni. Így anyósom a Mama, anyám a Mami.

De ha nektek ilyen heppetek van, hogy ti akartok a mama-papa lenni, akkor igazából elvárható lenne a nagymamától, hogy ezt tartsa tiszteletben. De mivel a Mama szó idővel átmegy az ember keresztnevébe gyakorlatilag :) elég nehéz lesz rászoknia, hogy a két gyereknek más néven hivatkozzon magára...

"Amerikában szokás mamázni papázni a szülőket."

Talán ismerős:

Már egy hete csak a mamára

gondolok mindíg, meg-megállva.

Nyikorgó kosárral ölében,

ment a padlásra, ment serényen.

József Attila nem amerikai volt és igen, ez a mama bizony nem a nagymamát jelenti.