Csak én gondolom úgy, hogy a mai fiatalabb nagymamák túl komolyan veszik a szerepüket?

Elsősorban a mai 50-60 körüli, fiatalabb nagymamákra gondolok. Több ismerősöm is az utóbbi években szült, többek közt a nővérem, a keresztanyám lánya és egy gyerekkori barátnőm is. Mindhármuknak 50 körüli az anyja, mindannyiuknál első unoka lett a gyerek. Azt még értem, hogy az újdonsült anyukák lelkesek, én is az lennék, de amit a nagymamák művelnek, az nekem sok. Belegondolok, nekem mennyi konfliktusom lesz ebből pár év múlva, ha gyerekem lesz, már előre félek, mivel én nem viselem el, ha más mindent jobban akar tudni és más át akarja venni a helyemet.

Először is ezek a nagymamák már az ultrahangokra is folyton kísérgették a lányaikat, az ismerősöknek másról se tudtak már beszélni, mint a leendő unokáról. Nekem már ez furcsa volt, szerintem ez a kísérgetés a leendő apuka dolga. Aztán többen pl a szülőszobán is ott akartak lenni, csak volt, akit nem engedtek be az orvosok. Úgy, hogy mindegyik gyereknek ott az apja.

Mióta megszülettek a gyerekek, a nagymama vesz nekik szinte mindent, ő pelenkázza őket, a nővéreméknél anyám pl. majd kizavarta első fürdetésnél a gyerek apját, hogy majd ő megcsinálja, folyamatos veszekedés van mindegyik családban (nővéremék állandóan panaszkodnak anyámékra, keresztanyám lányáék pár éve elváltak emiatt, a férfi az anyósa túlzott jelenlétére panaszkodott, barátnőmék most költöznek ez miatt). Állandóan a gyereken lógnak ezek a nagymamák, sőt néha a nagypapák is, semmi időt, teret nem hagynak a szülőknek. Ha a gyerek anyja azt mondja, hogy a gyerek nem ehet édességet aznap, azért is neki adják titokban. Nővéreméknél látom, hogy konkrétan el is rontják a nevelést, ha a nővéremék nem veszik fel, mert hisztis, a szüleim rohannak és felveszik, ezért már 2 évesen is egy kis hisztigép.

Talán az én szüleim kiélik magukat az első unokában és lenyugszanak, azonban a pároméknál majd a mi gyerekünk lesz az első. Előre félek, hogy fogom ezeket kivédeni. Majd állandóan elvárják, hogy mivel mi nem lakunk náluk, heti 3x cipeljük hozzájuk a gyereket, meg minden alkalommal körbenyalják a gyereket (nem valami tiszta emberek, állandóan valakinek van valami fertőző bőrbaja).

Szóval másnál is ennyire beleélik magukat a nagymamák a szerepbe? Nekem a nagyszüleim mindig is tartották a távolságot, heti 1x láttam őket, beszélgettünk és ennyi, de nem ők neveltek. Nem hagytak ott a nagyszülőknél napokra, nem szóltak bele a dolgainkba, semmi. De akkor a mai nagymamák miért pörögnek így túl?