Csak én gondolom úgy, hogy a mai fiatalabb nagymamák túl komolyan veszik a szerepüket?
Elsősorban a mai 50-60 körüli, fiatalabb nagymamákra gondolok. Több ismerősöm is az utóbbi években szült, többek közt a nővérem, a keresztanyám lánya és egy gyerekkori barátnőm is. Mindhármuknak 50 körüli az anyja, mindannyiuknál első unoka lett a gyerek. Azt még értem, hogy az újdonsült anyukák lelkesek, én is az lennék, de amit a nagymamák művelnek, az nekem sok. Belegondolok, nekem mennyi konfliktusom lesz ebből pár év múlva, ha gyerekem lesz, már előre félek, mivel én nem viselem el, ha más mindent jobban akar tudni és más át akarja venni a helyemet.
Először is ezek a nagymamák már az ultrahangokra is folyton kísérgették a lányaikat, az ismerősöknek másról se tudtak már beszélni, mint a leendő unokáról. Nekem már ez furcsa volt, szerintem ez a kísérgetés a leendő apuka dolga. Aztán többen pl a szülőszobán is ott akartak lenni, csak volt, akit nem engedtek be az orvosok. Úgy, hogy mindegyik gyereknek ott az apja.
Mióta megszülettek a gyerekek, a nagymama vesz nekik szinte mindent, ő pelenkázza őket, a nővéreméknél anyám pl. majd kizavarta első fürdetésnél a gyerek apját, hogy majd ő megcsinálja, folyamatos veszekedés van mindegyik családban (nővéremék állandóan panaszkodnak anyámékra, keresztanyám lányáék pár éve elváltak emiatt, a férfi az anyósa túlzott jelenlétére panaszkodott, barátnőmék most költöznek ez miatt). Állandóan a gyereken lógnak ezek a nagymamák, sőt néha a nagypapák is, semmi időt, teret nem hagynak a szülőknek. Ha a gyerek anyja azt mondja, hogy a gyerek nem ehet édességet aznap, azért is neki adják titokban. Nővéreméknél látom, hogy konkrétan el is rontják a nevelést, ha a nővéremék nem veszik fel, mert hisztis, a szüleim rohannak és felveszik, ezért már 2 évesen is egy kis hisztigép.
Talán az én szüleim kiélik magukat az első unokában és lenyugszanak, azonban a pároméknál majd a mi gyerekünk lesz az első. Előre félek, hogy fogom ezeket kivédeni. Majd állandóan elvárják, hogy mivel mi nem lakunk náluk, heti 3x cipeljük hozzájuk a gyereket, meg minden alkalommal körbenyalják a gyereket (nem valami tiszta emberek, állandóan valakinek van valami fertőző bőrbaja).
Szóval másnál is ennyire beleélik magukat a nagymamák a szerepbe? Nekem a nagyszüleim mindig is tartották a távolságot, heti 1x láttam őket, beszélgettünk és ennyi, de nem ők neveltek. Nem hagytak ott a nagyszülőknél napokra, nem szóltak bele a dolgainkba, semmi. De akkor a mai nagymamák miért pörögnek így túl?
Nem hinném, hogy mindenki ilyen. És nem is ez jellemző a mai nagyikra. Ilyen mindig volt. Ahány ház, annyi szokás.
Szerintem az úgy általában jellemző, hogy a nagyik engedékenyebbek.
Abban sem látok semmi rosszat, hogy unokaként ott van valaki pár napot a nagyszüleinél. Ettől még nem ők nevelik.
Egyébként meg olvass utána kicsit, pont attól lesz hisztis valaki, ha nem veszik fel és nem nyugtatják meg.
Azt én is túlzásnak tartom, hogy UH-ra meg mindenhova menjen a nagyi, ha apuka is ráér. De ha pl. senki sem tudja elkísérni a kismamát, akkor azért jó ha megy, ha ő éppen ráér. De ez a kismama igénye legyen, ne a nagyié. Az sem normális, hogy nem engedi fürdetni, pelenkázni és mindent ő akar csinálni.
Az én Anyum 62, első unoka szintén, és ö sem ilyen, amit írsz...
Igaz 3Dre egyszer mindkét nagyit elvittük, mert 1. nem haltam bele, hogy megosztottam velük ezt az élményt, mivel mikor ők szültek nem volt még ilyen.
És igen, kènyeztetik a fiamat, imádják, de egyszer sem cselekedtek a szavam ellen, nem is hagynánk. Ez a szülő felelőssége, nem a nagyiké!
Amúgy meg a 2 éves eletkori sajátossága a hiszti, az se a nagyik miatt van, de majd megtudod ;) és hálás leszel a bizonyos túlbuzgó nagyiknak ha hébe hóba jut egy-egy szabad délután, vagy este kettesben a pároddal.
Ha a nagymamák ilyenek, az a szülök hibája.
Mi az, hoyg kísérgeti a kismamát orvoshoz, ultrahangra a szülöésröl nem is szólva?
HONNAN tudják egyáltalán, MIKOR megy a kismama vizsgálatokra?
Olyanokra gondolok a túlzás alatt, hogy pl a barátnőm anyja nem engedte a barátnőmnek előkészíteni szülés előtt a baba ruháit (a barátnőm), mindent megszabott, hogy majd ő, a mama csinál. A barátnőm párjának sincs szava semmiben.
Elhiszem, hogy jó néha a gyerek nélkül programokat csinálni, de a tapasztaltak után inkább fogadnék bébiszittert. Ő talán, ha azt mondom, ne adjon kiflit a gyereknek, akkor a gyerek nem fog fél óra múlva kiflivel a szájában futkozni, nem mint anyámnál.
csak az kerül ilyen helyzetbe, aki hagyja is.
erélyesen meg kell mondani,hogy köszönjük szépen a segítséget, de nincs rá szükségünk,ha kell, majd szólunk. és nem hagyni,hogy belefolyjon a mama az ilyen dolgokba.
nem azt mondom,jó ha a nagyszülő is ott van a gyerek életében. de nem szabad túlzásba vinni és az anyja-apja szerepét játszania.. le kell állítani. vagy ha nem használ, akkor olyan messzire költözni,hogy ne tudjon minden nap ott flangálni, hanem komolyabb logisztikát igényeljen,hogy mikor tud jönni.
A barátnőm szülés után hamar visszament dolgozni, így gondolom kapóra jött neki a szülő segítség. Na meg a szülőknél laknak...
A nővéreméknél meg pl olyanok vannak, hogy anyám a gyereknek éjjel-nappal azt magyarázta, mikor még csak gagyorászott, hogy mondd "ma-ma", már a gyerek apja is ki volt akadva, hogy ehelyett inkább "anyát" kellene tanítania, ő is úgy érzi, hogy teljesen át akarja venni a helyüket. Én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy nekünk apánk nem nagyon vette ki a részét a gyereknevelésből, ezért most anyám azt hiszi, a nővérem párja is képtelen az apa szerepre, mint az ő férje. Ugyanez lehet a barátnőméknél is, ott sem nagyon volt ott az apja mellette.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!