Mit csináltok, ha a nagymamák semmibe veszik a szavatokat a gyerekkel szemben?

Ha tényleg határozott vagy, és semmibe veszi a szavaidat, akkor óvatosan fogd meg a karját amikor ülteti fel, és mond meg neki, hogy figyeljen rád, ha megvan a szemkontaktus, akkor mond el a szemébe hogy, ez árt a babának, és ne csinálja. Kérdezd meg tőle hogy megértette-e. Ha elkezdődik a hímelés-hámolás hogy jaaaaj, de így meg úgy, akkor szakítsd félbe, és megint mond el neki, még határozottabban. Ha meg akarja szakítani a szemkontaktust, hogy lerázzon, forsítsd magad felé a testét a vállánál fogva, ha ez sem segít, fog meg az állát és fordítsd magad felé az arcát, és közöld, hogy lassan az utolsó határnál jár, ha nem hallgat rád, az unokája láthatásával játszik. Nem akarod hogy gerincproblémái legyenek, és ő a te gyereked. És háton szeret aludni. Punktum.

Tudom, erősnek hangozhat pár lépés, de ritkán kell addig elmenni, hogy az ember a másik arcát maga feléfordítsa, csakhogy figyeljen rá.

Ha káros dolgokat tesznek a picivel, pl felültetés, akkor pedig igenis told el őket onnan határozottan, erővel. A gyereked egészségével játszanak. Tanulj meg kiállnod a családodért.

Tapasztalatból mondom, hogy még most állj a sarkadra. Nagyon határozottan mondd meg, hogy mit lehet, és mit nem, ha pedig nem akarják tudomásul venni, akkor igenis ne lássák egy pár hétig. Hátha tanulnak belőle.

Sajnos mi nem voltunk elég kemények az elején. Első gyerkőcünk volt, és még nem volt meg a kellő önbizalmunk hozzá, hogy leállítsuk őket, akik ugye már felneveltek x gyereket....Meg is lett az eredménye, egy akaratos, követelőző kis pukkancs, akit nehéz fegyelmezni. Aztán ha valami nem stimmel, azóta is azt hallgatjuk a nagyszülőktől, hogy nem neveltük meg a gyereket. Nagyon bosszantó, mert mi próbáltuk lefektetni egységesen a szabályokat, csak tett rá mindenki nagy ívben, most meg mutogat, hogy a mi felelősségünk, áááááá nekik semmi közük hozzá.

Hű nálunk is voltak viták, volt, hogy ki kellett osztani mindenkit, hogy "mert én vagyok az anyja és én azt mondtam".

Amíg én vagyok (az apával) teljes mértékben a felelős a gyerek testi és lelki fejődéséért (mert a halálra éheztetett kisgyereknek is csak a szülei lettek letartóztatva, ha jól tudom a házban lakó nagyszülők nem), akkor az van amit én mondok. Csak keményen és határozottan lehet ezt. Én meghallgatok minden tanácsot, érvet, meg is fontolom, de a döntés a szülők kezében van. Még mindig van pár vita, érdekes módon a gyerekek simán megértik hiszti és veszekedés nélkül, ha már nincs több mese, ha nincs édesség vagy később, a nagyszülőkkel kell még vitatkoznom.