Csak én gondolom úgy, hogy a mai fiatalabb nagymamák túl komolyan veszik a szerepüket?

"ha más mindent jobban akar tudni és más át akarja venni a helyemet. "

Nem akar jobban tudni mindent. Egyszerűen megvannak a tapasztalatai.

Ha rá akarja erőszakolni a lányára, menyére, akkor baj.

Ha kérdezik, válaszoljon, de beavatkozni nem szabad.

A nagymamaság nem szerep (ha szerep, akkor baj van), hanem biológiai-lelki kötelék, kötődés.

Joga van szeretni a kisunokáját, a kisunokának meg akkor is joga an a nagymama, nagypapa szeretetéhez, ha másképpen gondolkodik bizonyos dolgokról, mint a szülei.

A gyermek élete akkor teljes, akkor fejlődik egészségesen, ha mind a négy nagyszülő szeretetét, törődését is megkaphatja.

:-)

Kérdező, te nagyon sötéten látod a helyzetet. Az eszedbe se jut, hogy más nézőpontból ezek a nagymamák segítőkészek és lehet rájuk számítani?

Látom,előre eldöntötted, hogy anyósod, ha nagymamává válik, akkor kibírhatatlan lesz. Inkább te tűnsz számomra nehéz esetnek.

Azt hiszed jobb az olyan anyós , mint az enyém, aki soha nem kíváncsi az unokáira, a szülinapokra meg egy rakás pénzt küld kompenzálásul?

Inkább örülj neki, ha a gyerekednek szeretetet akar adni. Ha nézeteltérés van, üljetek le , és normálisan beszéljétek meg.. Gondolj arra, hogy várhatóan egyszer te is nagymama leszel..

Nálunk nincs ez amit írsz szerencsére. Mondjuk anyám alig várta már hogy unokái legyenek, jó értelemben, de egyáltalán nem jár a nyakunkra, anyósom sem.

De ilyenek hogy jöjjön velem UH-ra? Meg összerakja a hazahozós ruhát? HELYETTEM??? Meg kizavarják a férjemet fürdetésről?? Eszébe nem jutott volna egyiknek sem.

Mondjuk barátnődnél már ott az alapvető hiba hogy az anyjáékkal laknak. ? Ott is borítékolható a válás pár éven belül, ha nem állnak a sarkukra.

Szóval szerintem életképtelennek nézik a saját gyereküket és jó eséllyel azok is lesznek.

Érdekes kérdés ez. Hálistennek nálunk nem volt ilyen egyik oldalról sem.

Eddig. Nagyon fura, mert a 3. gyerkőc születése után kezdte anyukám kimutatni, hogy nyűgnek és sértőnek(!) érzi a szabályaimat. Szóval valószínűleg eddig is így volt, de egyáltalán nem mutatta. Mondjuk egy-két elszólás volt a hátam mögött.

A múltkor viszont a fejemhez vágta, hogy mit képzelek én, hogy neki mindig haptákba kell állni, jól csinál e valamit vagy nem. ??? Meg hogy annak idején, ha mamáméknál voltunk (szülőkkel), akkor a mamámék szabályai voltak érvényesek. És most ez a "kiváltság" őt is megilletné.. Visszagondolva bennem egyáltalán nem maradt meg ilyen, hogy én a szüleim helyett a nagyszüleimhez fordultam volna eligazítás terén.

Mindenesetre csak hallgattam lefagyva, hogy most mit is akar tőlem és hogy ez most komoly?! Nem tudom hova tenni. Komolyan. Jah, és nincsenek extra szabályaim, csak a szokásos, napirendet segítő következetesség.

Szerencsére nem élünk együtt, de azért távol sem egymástól. Míg az én mindkét nagyszülőm messzebb élt tőlünk, így nem is tudtak volna belemászni az életünkbe.

az a baj hogy a mai szülők úgy érzik ők a mindenhatók hisz egy kissebb csodát hoztak létre( a gyereket) és ezért mindenkinek haptákba kell vágnia magát és azt a szabályt követnie amit ő mond, mintha a nagyszülő hülye lenne és soha nem nevelt volna gyereket és ha ne adj isten a nagyszülő vigyázz rá és a maga ritmusában neveli már le van harapva a feje, vagy legalábbis leszólják. Felnőtt fejjel én sem tudnám elviselni kedves utolsó ha a saját gyerekem akinek annó a fenekét töröltem, most helyre rakna mintha én hülye lennék a neveléshez. Ez az egyik oldal.

A másik fele pedig amikor a nagyszülő már rég elfelejtette milyen volt szülőnek lenni,a gyereke már nem is igényli a segítségét, így amikor megszületik az unoka végre lesz egy lény aki számít rá és tőle függ és néha a nagyszülők ettől vérszemet kapnak,de ilyenkor a szülők álljanak a talpukra.

:)hát igen, valójában kihasználom őt és mikor végre kiáll magáért, teszem a hülyét, aki semmit nem ért.

Félre értettél, vagy kapóra jött egy válasz, amivel lehet valamilyen véleményt igazolni.

Náluk természetesen az van, amit ők mondanak. Mivel a szüleim, felneveltek, tudom, hogy megbízhatok bennük. Akkor is az van, amit ők mondanak, amikor megkérem őket, segítsenek be egy kicsit,mert elintéznivalóm van.

A gubanc ott volt, mikor együtt voltunk itthon nálunk, vagyis két dudás egy csárdában (ilyesmi). Tudom, ha érdekelt volna figyelembe veszed, amit írtam: nincsenek olyan kitalációim a gyerekekkel kapcsolatban, amitől ki kéne szaladni a világból, de azért még egyszer hadd álljon itt.

Azért mert anyukám itt van nálunk egy tök átlagos hétköznap (mert természetesen az ünnepek más kategória), attól még nem kell egész nap édességet enni, vagy megsértődni azon, hogy valamilyen ételt én nem szeretnék a gyerekeknek adni. Mondjuk az ételen kívül nem is jut más eszembe. Valószínűleg ő olyankor unokáktól elolvadt állapotban van és mindent tömne beléjük. Én meg ezt nem engedem. Ha együtt vagyunk.

Én ezt pont fordítva látom. A mai fiatal nagymamák, 50-60 közöttiek még általában bőven dolgoznak, nem is nagyon érnek rá arra, hogy mindig mindenhol jelen legyenek, vagy hogy olyan sokat segítsenek. Nekem még egyértelmű volt, hogy ha a szüleim nem értek rá valamire, akkor a nagyik jöttek, és megoldották, vigyáztak ránk, vagy elvittek oda, ahova a szülők nem értek rá, vagy jöttek értünk az oviba-suliba, stb.

Nálunk az ilyesmi lehetetlen lenne. Anyám 54 éves, most van a karrierje csúcsán, néhány éve került vezető beosztásba, jön-megy egész nap, hétvégente pihen, meg készül a következő hétre. A nagyobbik unokájánál talán jobban részt vett a nevelésében, mivel akkor még nála laktunk (egy évig), és őt egyedül neveltem sokáig. De ott sem volt erőszakos, nem szólt bele abba, hogy mit hogyan csinálok, csak tanácsokat adott, de simán megmondhattam, ha valamit másként gondoltam, nem volt belőle sértődés. Idő közben elköltöztünk, még később férjhez is mentem, aztán jött a második gyerkőc, de soha fel sem merült volna, hogy a férjem helyett anyám jöjjön be a szülőszobára (illetve, ő említette, hogy milyen fura, az első unokánál még bent volt, mert én kértem, de most már végre "igazi" nagymama lehet, aki a nagyobbik gyerekre vigyáz, míg születik a kistestvér), vagy hogy bármit is a férjem helyett akarjon csinálni. Amiben tud, abban szívesen segít, de sosem erőszakos.

És igazából én az ismerőseimnél is ezt látom, a nagyik még bőven dolgoznak, amikor az unoka születik, és se idejük, se energiájuk nincs annyit unokázni, mint amennyit amúgy szeretnének. Az meg, hogy ki mennyire beleszólós, az személyiségfüggő.