Első unokás nagymamák, akikhez közel lakik a lányuk, ti milyen gyakran látjátok a kisunokátokat?

Szerintem a napi 1x fél óra helyett sokkal jobb lenne, ha mondjuk bevállalnál heti 2x délelőttöt vagy délutánt. Mondjuk szombat délelőtt vállalod az unokát, és akkor a lányodék el tudnak menni vásárolni, ügyeket intézni, vagy egy kicsit kettesben lenni. Illetve egy fix hétközbeni délután is átmész, ha a lányodnak van dolga, tud haladni vejed meg úgyis dolgozik akkor őt biztos nem zavarod.

Az unoka-mama kapcsolatnak is jobb a tartalmasan eltöltött minőségi idő, nem csak napi beugrok egy puszira...

Én nem vagyok nagymama, hanem egy 2 gyermekes anyuka vagyok. Ha minden nap találkozni szeretnék az anyukámmal, vagy anyósommal, akkor együtt laknék velük. Szerencsére nálunk tapintatosak, és megértik, hogy van külón életünk. (Kezdeti konfliktusok után)Az unokakkal rendszeresen találkoznak, és akkor mindenki boldog.

Ha minden nap találkoznánk, már rég összevesztünk volna, mert annyira más az eletszemléletünk. Ha mindennap belelátnának az életünkbe, akkor elkezdenének beleszólni, és veszekedések lennének. Így ők maradnak a nagymamaszerepben, és jól megvagyunk.

Nekem azn akadt meg a szemem, hogy "ha átmegyek, csak unokázok"...

Remelem ha szetpakoltok, össze is.

de hagyd őket élni!!!

Ha anyum anno jött, volt olyan dolog, amit ő csinált. Pl vasalás.

lesoporte a teraszt, felmosta.

De heti 1 nel nem jött többször.

Most inkább én hivom. De előre megbeszeljuk, hogy csütörtök körül jó nekem, egyeztetünk még előtte. Oő is megmondja mikor jó neki.

szoval segit!!, és unokazik.

Amíg egy faluban laktunk anyukámmal, minden nap átmentünk, vagy ő ugrott be. Soha nem álltam habtákban. Volt olyna, hogy jött, de épp nem voltunk otthon, vagy mentünk, pl. sétáltunk be akartunk ugrani ő nem volt otthon. Soha semmi gondom nem volt vele. Ha épp olyankor jött, akkor mondtam neki, hogy most ezért és ezért nem jó, akkor hazament, ebből soha semmilyen konfliktus nem volt. Nem is értem az egészet. És ugyanígy volt anyósékkal is.Igaz ők másik faluban laktak, tehát ők szóltak, hogy jönnek. Bár volt náluk is olyan, hogy épp arra jártak, és benéztek, és soha nem zavart, hogy épp rendetlenség van. Akkor unokáztak, amikor akartak, ha nem volt alkalmas, megértették. Ha meg éppen úgy gondolták, hogy most elvinnék, és nekem is alkalmas volt, akkor elvitték, ha épp más programunk lett volna, vagy csak épp nem akartam, hogy elvigyék, akkor megértették, mind a szülei, mind anyósék. Apósom meghalt, amikor a lányunk két és fél éves volt, és nagyon örülök, hogy a lányom sok időt tölthetett vele, mert így emlékszik rá, a sok együtt töltött időből is maradt meg neki.

Szóval én nem értem azokat, akik annyira vendégnek és tehernek tekintik a nagymamákat. De hozzáteszem - és nem rád vonatkozik kérdező - azt sem értem meg, ha nagymama nem érti meg, hogy most épp nem alkalmas. Egy család akkor működik, ha mindent meg tudunk beszélni. És nálam beletartozik a családba nagyszülő is, és nekem anyósomék is.