Első unokás nagymamák, akikhez közel lakik a lányuk, ti milyen gyakran látjátok a kisunokátokat?

Azt nem írtam le, hogy soha nem szaladok be hozzájuk úgy, hogy előbb ne telefonálnék. Mindig megkérdezem, hogy mikor mehetnék, mikor nem alszik a pici, mikor nem zavarok, stb. Vagy megbeszéljük, szóljon a lányom nekem ide, ha alkalmas a látogatás.Azt is mondtam, ha kicsit gyakrabban ők jönnének, én nem mennék mindig, de kb.2 hetente jönnek át, és másképp nem láthatom a picit.Amúgy meg ők maguktól adtak egy kulcsot, hogy bármikor menjek. De soha nem megyek át úgy, hogy ne jeleznék előtte.

Nekem 4 felnőtt gyermekem van, és csak most érzem, milyen volt anyukámnak, anyósomnak aMIKOR gyakrabban jöttek volna az unokákhoz, de mint én is most, úgy érezték, nem szívesen látjuk őket mindig.Most érzem igazán, mit érezhettek.Mostani eszemmel már másképp csinálnám velük, örülnék hogy látni akarják őket minél többet, mert az azt jelenti, nagyon szeretik.

De mindenki a maga esetéből tanul és jön rá dolgokra. És mindenki visszakapja egyszer, de ez tényleg így van.

Eddig csak anyák írtak, akik még nem voltak nagymamák, tehát fogalmuk sincs, milyen érzés.Főleg a lányuk gyereke!

Én konkrétan nagymamáktól vártam csak választ, gondoltam hogy az anyáknak mi lehet a véleménye!

OLyan okosnak tűnő sivár dolog, "leszakadni a gyerekről".

Gondolom aki írta, még ilyet nem csinált, vagy ha igen, túlságosan nem is kötődött a gyerekéhez.

Minden ember más, mások az érzelmei, más a viszonya a gyerekével.

Szerencsére az én viszonyom a lányommal nagyon jó, szinte nem is anya-lánya, hanem mint két barátnő.

Ha 1 nap nem tudok menni a munkám miatt, telefonál hogy mikor megyek. Pont hogy nem akarok zavaró lenni, ezért vívódom, jó ez így?

Kár volt feltenni a kérdést, úgy látom sok anyukának van gondja anyósával, anyjával, ezért harapnak ha ilyen kérdést látnak, és el se olvassák figyelmesen, el sem gondolkodnak rajta, csak vagdalkoznak.

Köszönöm viszont azoknaK A TANÁCSÁT, AKIK jóindulatból írtak. Ez nálam érzelmi ügy, semmi más. Én ha odamegyek, csak unokázok, semmi más, mert nem tehetek róla, amióta megláttam, odavagyok érte!