Mérgező nagyszülő?

Próbálok rövid lenni. Anyai Nagymamámmal együtt élünk, lassan 12 éve már. Akkor 16 éves voltam, már akkor láttam, hogy valami nincs rendben vele. Állandóan papámmal kiabált, trágár szavakkal illette, nem csak őt hanem a szüleimet is. A szüleim mindig is dolgoztak, illetve nagyon jó szülők a mai napig, szeretetben nőttünk fel a bátyámmal együtt. Nyári szünet volt, itthon voltam velük, mindig ment a kiabálás, hogy anyáék nem csinálnak semmit, mindig ócsárolta őket mikor nem voltak itthon, dolgoztak. Aztán jöttem én, velem is elkezdett ordítani, apró dolgok miatt, anyának mindig is próbáltam akkor is segíteni főzni, illetve a háztartásban is ott voltam. Aztán teltek az évek, anyát leszázalékolták mert szívinfarktust kapott és rossz indulatú daganatot diagnosztizáltak nála, amit hála a jó Istennek gyógyszeres kezeléssel rendben lehet tartani. Papám elhunyt lassan 3 éve. Mamám teljesen megkattant. Én is férjez mentem, lett egy gyönyörű kislányunk. Illetve augusztusban történt, hogy édesanyámnak ritmuszavar miatt leállt a szíve, pacemakert kapott, jól van. De borzasztóan megrázott minket, apát, a férjemet a testvéremet, mamámat viszont egy cseppet sem érdekelte. Szegénybe, ahogy haza jött a rehabról szinte azonnal belekötött és mint valami nem normális, ordított anyuval pedig ő csak étellel kínálta. Hiába próbáltuk először szépen leállítani, nem lehetett, csak fújta a magáét és undorító szavakkal illetett minket. Mindennap bent morog a szobájába rólunk, ki lehet hallani. Én még embert nem hallottam ilyen mocskosul beszélni a családjáról. Beszélni vele nem lehet mert csak ócsárolni tud minket és teljesen ki forgatja a szavainkat. Mindent mi fizetünk, anyáékkal felesbe fizetjük a rezsit illetve a bevásárlásokat is megosztjuk, mi mindent meg tudunk beszélni velük de mamámmal semmit nem lehet. Nagyon el vagyunk már keseredve. Nem tudjuk hogyan kezeljük a helyzetet. Nincs egy nyugodt napunk sem miatta, egyfolytában szid minket hangosan, direkt, hogy halljuk. (Most is hallom.) Kést kellett volna beleb*szni és, hogy takarodjunk el innen és társai. Ha most le mennék és megkérdezném, hogy ezeket miért mondja, azt mondaná, hogy ne hazudjak mert én mindig hazudok. Ő ilyet nem is mondott. Pedig tisztán hallható, hogy mit mond. A kislányom miatt próbálom tartani magam de nagyon nehéz. Anyának is nyugalom kéne, nem az állandó feszültség. Költözésen is gondolkozunk. Ti mit tennétek? Hogyan kezelnétek? Sajnos még sem lett olyan rövid.