Én dramatizalom túl vagy tényleg ennyire leszaerjäk a dolgot?

Ritkán látogatják a szüleim az unokàjukat. Többségében mindig én viszem hozzájuk. Anyu nem rég lett nyugdíjas, apunak még van egy két éve. ( Aposomek egyáltalán el se jönnek, néha mi visszük oda is az unokát. ) Ezt miért csinálják? Néha úgy érzem,hogy csak én erőltetem...

De a kérdés azért pattant ki, mert anyumnak már dédunokái is vannak, igaz senkivel sem tartja a kapcsolatot. Apámnak ő az egyetlen unokája. Szombaton is ott voltunk. Megérkezésünk után egy óra múlva a majd egy éves lányom elaludt, majd 2 órára. Apám mar ekkor fogta magát és kiment a garázsba földet hordani ( lényegtelen miért pár fordulás és kész. Mivel heti 2 napot dolgozik így a többi napon is raert volna) majd délben felkelt a lány, anyum is elkezdett kifelé szaladgálni. És ott maradtunk ketten. 2kor úgy érzékeltettem hogy mi van,mert akkor elmegyünk.. anyám bejött, apám 3kor. Itt már ideges voltam. Majd elkezdett a lánynak kiabálni miközben ő földön fetrengett hogy gyere már ide ne menj ki... Mondom menj utána... És 4kor inkább eljottunk. Amúgy is a napja felborul a lánynak ilyenkor ha nem a megszokott van.. meg minek ha leszaerjak...