Az egyik gyermekem haragszik, mert kevesebbet vigyázok a tőlük való unokára, vita, veszekedés van ebből. Mit csinálhatnék másképp?

Két gyermekem van, és majdnem egyidőben születtek az unokák is, a kisebbik gyermekemnél már kettô van.

A helyzet a következő: a nagyobbik gyermekem mindig problémás életű volt, nem is akart saját gyermeket, becsúszott náluk megtartották. Utána rájöttek, hogy nem olyan jó buli, így mivel közel laknak hozzánk (10 percre), már születése óta elkezsték áthordani, hogy vigyázzunk rá kicsit, egyre többet, ebből az lett, hogy most már 7-ből 5 napot nálunk van az unokám, sokszor egész hétvégén. Nagyon sajnálom őt, mert a szülei nem foglalkoznak vele, nem adnak neki normálisan enni, nem fürdetik meg, koszban laknak, nem is értem, a gyerekem fejével többször beszéltem, de nincs változás. Ő mindig ilyen volt, felelőtlen, rosszul élő, végtelenül sajnálom az unokám, úgy voltunk vele, hogy legalábh itt eszik, alszik normálisan, jó helyen van.

A másik gyermekem viszont nagyon megharagudott ránk, azt mondja, kivételetünk, a másikat jobban szeetjük, az ő gyerekeit háttérbe helyezzük. Ez nem igaz, de egyrészt messzebb laknak, nem messze, de azért ahhoz igen, hogy csak úgy átugorjanak mindennap, másrészt nehezményezik, hogy bármikor jönnek, itt a másik unokám is, és hogy vele is kell foglalkozni nyolván, hisz kicsi még, azt mindják, sosincs olyan, hogy az övékkel foglalkoznánk.

Sajnos a férjem, a nagypapa valóban kivételez, ezt be kell látnom, másképp viselkedik a nálunk sokat járó unokával, kértem, fejezze be ezt legalább a gyerekek elött, de idős már, azt látom, fel sem fogja.

Igen, beismerem, nem vigyázunk ötödannyit sem a másik unokára, nem megyünk gyakran emiatt, hogy itt van minsig nálunk, mert korábban azért is haeagudtak, ha úgy mentünk hozzájuk, hogy vittük a nálunk lévö unokát is. De mit tegyek, mondjam, hogy menjen haza, ne hozzák, mikor otthon meg lehet, hogy még egy normális tál ételt sem kap?

A gyermekeim is összevesztek emiatt, a kisebbik számon kérte a nagyot, az meg tette is alá a lovat, azt hazudta, mit k3rjük, hogy mindig hozza az unokát. Most a kisebbik gyermekem dacból, harafból már alig jön a párjával, nem kérnek a segítségből, mininalizáltàk a kapcsolatot.

Azt érzem, két tűz között vagyok, én minden unokám ugyanúgy szeretem, de kétfele szakadni nem tudok, nem tudom, mit tegyek, hogy oldjam meg.