Az egyik gyermekem haragszik, mert kevesebbet vigyázok a tőlük való unokára, vita, veszekedés van ebből. Mit csinálhatnék másképp?

29es oké de akkor mamaika is fogja fel hogy nem azonosak a viszonyok ha majd a pelenkát kell cseréni alatta vagy kiegészíteni a nyugdíját.

És miért lenen hiszti királynő ha ugyan azt a figyelmet szeretné a saját gyerekeinek mint az édes egyetlen kicsi prüntyikének? Ő vagy a gyerekei tehetnek róla hogy a nagyobb idiótán felcsináltatta magát?

De hiába magyarátom értem a kisebb egy szemét idióta önző hisztis dög, a gyerekei is azok mert nem értik hogy a szent gyermeknek milliószor több joga van a mamihoz mint nekik hiszen hamár olyan rohadékok voltak hogy normális családba születtek. Nem i értem hogy gondolták, igazán megtehetnék hogy mosolyogva kérik a szüleiket ők is töltsenek legalább heti20 napot szegény sanyarú sorsú prütyikével őket meg adják intézetbe. Hiszen prüntyinek minden jár nekik meg semmihez semmi joguk. Igazad van bocsánat. Majd megtanulják azok a kis mocskok hogy állítsanak magukon semmi joguk a nagyszüleikkel lenni nem értem hogy gondolgatták. Pokolra való fajzat mindkettő mert nem értik meg hogy szegény uncsitesót kell körbeugrálni minimum a fél városnak.

Nos remélem a agyszülők a te gyerekeidre is tojnak és majd sírva kérdezik miért nem szerei őket a mama mikor az uncsitesóval állandóan együtt van és szeretgeti. Ugye milyen jól fog esni és milyen büszke leszel anyukádra? A nyomi gyerekeid meg majd megtanulják hol a helyük.

Lehet, hogy ez egy régebbi tüske a kisebbik lányodban, mint gondolnád. Látok magam előtt egy olyan forgatókönyvet, hogy gyerekkorukban is pont ez ment...

Szerintem azért nem volt nekik jó, hogy vitted a másik unokát is, mert akkor is több figyelmet kapott tőled, mint a másik kettő. Csupán az adott szitut nézve persze védhető azzal, hogy az egyke egy idegen(ebb) helyen volt, a tesók meg otthon és ketten, ezért nyilvánvaló, hogy ki szorul gyámolításra, de végeredményben itt is csak többet foglalkoztál az idősebb lányod gyerekével.

Ez a felnőtt élet, felelőséget kell vállalnod a tetteidért, döntéseidért és csak a legritkább esetben van olyan opció, ami ne járna negatívummal.

Az indok nem számít, a végeredmény az lesz, hogy az elhanyagolt unokád rád fog maradni, te kedvtelve nézed, ahogy életképes ember lesz belőle a lányoddal ellentétben.

A másik gyereked pedig a két unokádnak elfelejti majd mondani a neved is, mert joggal gondolja úgy, hogy másodrangúként kezeled őket, tehát nemhogy nem szereted egyformán őket, de még hanyagolod is őket. Vagy amikor a szenvedő kisgyereket viszed magaddal, akkor sem kapnak osztatlan figyelmet, mert pótanyaként továbbra sem tudsz a nagymamájuk lenni.

Erre ésszerű reakció az, hogy fokozatosan kitesz az életéből, nem kell a gyerekeknek azt tanulniuk, hogy mások alá sorolhatja őket bárki, kiváltképp a rokonuk.

Értem, hogy sajnálod a sanyarú sorsú kisgyereket, de a másik gyereked és az unokáid érzései, igényei nem érdekelnek, simán cserben hagyod őket. Mentegetheted magad, de ez az igazság. Egy ideig haragszik a gyereked, aztán csalódott lesz és végül már nem is érdekled, el fog tűnni, mert ő sem számít neked. Ilyen egyszerű.

34-es, csak - ha jól értem - te ezért nem köpködsz anyukádra.

Ez egészen más, mint a kérdező kisebbik lányának hozzáállása.

15-ös és 16-os: azért ha a kérdező helyében lennétek, nem hiszem, hogy ugyanezt írnátok. Nem vagytok az ő helyében, és aligha hiszem, hogy egy ilyen bonyolult helyzetet a ti csökött agyatokkal felfognátok az ő érzelmi és morális dilemmáit. De hát ez a GYK színvonal...

Igen, a kérdező jól elszúrta a saját gyerekei nevelését valahol, és ennek most a nagyon gyökér gyerekének a gyereke issza meg a levét. A helyében ti hagynátok senyvedni a saját unokátokat? Én nem hiszem. Persze itt írhatjátok, nagy melldöngetve, hogy "márpedig én jól csináltam volna, és csak azért se vigyáznék a gyerekére, blablabla blablabla", de ha az ő helyében lennél... Tudod, az élet nem ilyen egyszerű.

Kérdező: kib@szott keményen a sarkadra kell állnod, és vagy befenyíted azt a nyomorékot, amelyik "a maga módján szereti" a gyerekét (ha szeretné, nem lenne nálatok heti 5 napot... kapj már a fejedhez!), hogy ha nem kapja össze magát és viselkedik felelős szülő módjára, akkor komoly lépéseket fogsz tenni, vagy fogod magad, és szó nélkül elkezdesz intézkedni, mert gondolj bele, milyen lesz az unokád, ha már most azt látja, hogy a szülei helyett a nagyszülő old meg mindent? Ő is ugyanolyan lesz, mint az elcseszett gyereked.

A másik gyerekedet nem értem. Ez a passzív-agresszív durcizás az ő részéről kib@szott gyerekes dolog. Az ő gyerekét is sajnálom.

Valami nagyon félrement mindkettőnél.

"És miért baj, ha ott aqz unokatesó?"

Mert minden gyerek megérdemli a csak neki járó figyelmet. Ha neked pl van 2 gyereked, akkor evidens, hogy kukon-kulon is csinálsz velük programot

Akkor most megmutatom a másik oldalt, mert kicsit hasonló volt az én gyerekkorom is: mamának csak az unokatesóm létezett, mindig ott volt, mindig mindent ráköltött, csak mert őt egyedül nevelte az anyja, és " jobban szükségük volt" a segítségre. Legalábbis ez volt a maszlag, amivel magyarázta a banya a bizonyítványt. Nekem mindig csak "alamizsna" jutott mindenből: figyelemből, törődésből, egyéb nagymamai juttatásokból, mert X-nek jobban kell. Ez kiskoromban is nagyon rosszul esett, később, mikor nagyobb lettem, akkor meg már lesz..rtam, és nem értette a vén banya, hogy miért nem szeretem őt, miért nem akarok odamenni, és miért nem keresem, hívom, írok neki. Magyarul, hogy miért van mellőzve. Mikor még a nevemet is sokszor eltévesztette, mert csak X járt a fejében, és a szomszédok, falubeliek is X-nek hittek, mert mintha csak egy unokája lett volna, meg nézhettem, hogy X-nek minden, nekem meg nem jut. Merthogy neki jobban kell. Hát lóf...szt...Ja, egyébként X és az anyja rá voltak így szoktatva, hogy nekik csak jár, így amikor a banya lerobbant, és nem lehetett tovább facsarni, akkor jött rá, hogy talán esetleg a másik gyerekével és unokájával is törődhetett volna, mert X-éknek csak teher lett ezután. Nem tudok rá máshogy hivatkozni, mint banya. Nekem ennyi volt, csak fájdalmat okozott a megkülönböztetéssel, meg ezzel a kib...szott szlogennel, hogy "mert neki jobban kell", semmi más emlékem nincs róla, pedig már az egyetemet is elvégeztem, mire meghalt, akkor már semmit sem jelentett. Anyámat sajnáltam, mert ő sokáig pendlizett, hogy ugyanolyan fontos legyen az anyja szemében, mint az a duplanullás csődtömeg testvére; nekem legalább volt másik oldalon szerető nagyszülőm.

Amiyen a mosdó, olyan a törölköző. Ezt csak úgy itt hagyom, majd te levonod magadnak a következtetéseket.

37-re:

Épp ellenkezőleg: gyereknek gyerek a barátja.

3 gyerek alapesetben tök jól eljátszik egymással úgy, hogy felnőtt társaságát a legkevésbé sem igénylik.

Azt érzékelem, hogy a kérdezőnek a látszat a fontos.

Eltakargatja a nagyobbik lányáéknál a kakit a szőnyeg alá, ne tudja meg senki az igazat: alkalmatlan szülők, akik elhanyagolják a gyereket.

A kisebbiknél zavarja, hogy ők majd bébiszittert fogadnak, mert ezt kellemetlennek érzi magára nézve. Hisz mit szólnak mások?

Ez kirakatélet.